Voltaképp teljességgel érthetetlen az a másfél évezredes – és indulatoktól, sőt véres megtorlásoktól sem mentes – vita, mondhatni veszekedés, amely az újjászületés fogalma körül kavarog. Ez az írás sem azért született, hogy kimondja a végleges igazságot, és pontot tegyen a vita végére. Meg sem kísérelem. Ez ahogyan eddig sem sikerült senkinek, vélhetően eztán se fog. A racionális elme botor próbálkozásai. Akár azok, amelyek Isten létét próbálják racionális és természettudományos úton igazolni. Pedig Kant-tól Jaspers-en át Hamvas Béláig tucatnyian írták le, hogy ez hiábavaló erőlködés. Természettudományokon nevelkedett elménk nem adja fel.
Jelentek és jelennek meg olyan írások, amelyek például a reinkarnáció állítólagos bibliai igazolásait szedik csokorba, ám mindeddig teljesen hatástalanok maradtak. Aki ugyanis eddig hitt az újjászületésben, eztán is hinni fog, legfeljebb racionális elméje újabb kapaszkodókat kap egy irracionális jelenséghez. Aki pedig kétkedő vagy tagadó volt, az is marad, hiszen az ő elméje azonnal kész előállni olyan magyarázatokkal, hogy a leírtak nem azt jelentik, és máshogy kell értelmezi az igét. Bárhogy is vitatkoznak, közös bennük, hogy racionális megoldásokat keresnek. A Biblia pedig nem egy tudományos értekezés, nem a racionális észhez szól!
A jelenség nem új. Racionális elménk birkózik az irracionalitással.
Valójában minden attól függ, milyen horizontot szabunk magunknak. A fényképezni tudók könnyen megértik az alábbi metaforát. Ha van egy olyan lencsénk, amelynek fókusza a nulla és végtelen között változik, ahová állítjuk, olyan képet ad a világról. A legkisebb fókusztávolság adja a legnagyobb látószöget. Ekkor – elvileg – látómezőnkbe a teljes világ belefér. Apró részleteket ugyan nem látunk, de képet kapunk arról, milyen a Teljesség. Minél nagyobbra állítjuk a fókusztávolságot, annál kevesebbet látunk egyszerre, de annál részletesebben. Eljutunk odáig, hogy látjuk a molekulákat, atomokat, sőt a szubatomi világot, de az egészet már nem. Ez a jelenlegi tudomány haladási iránya. (Kivéve azon keveseket, akik még nem felejtették el, vagy képesek felidézni a teljesség látványát is. De ők zsenik, vagy megvilágosodottak. A kettő között nem sok a különbség.)
Ha a készüléket, vagy az alá tett tárgyat odább mozdítjuk, más részletet látunk, de nincs elme, sőt idő, amely így lenne képes végigpásztázni a Mindenséget.
Valamennyi nézet igaz és helyénvaló a maga közegében. Egy szellemes (sajnos nem tőlem való) hasonlattal, ha idejön egy marslakó, akinek olyan a látószerve, hogy egyszerre egy teniszpálya felét látja csak, megállapítja, hogy a labdák a semmiből jönnek elő, és a semmibe tűnnek el, és képtelen rájönni, hogy ugyanaz a labda jön-e vissza, vagy mindig más és más.
Ez a materializmus szemlélete az életről. Az egyszerűbb, és a maga szempontjából használhatóbb válasz a kérdésre az, hogy a labdák a valahogy összeállnak a molekulákból a pálya szélén, és miután a játékos visszaütötte, ugyanott ismét molekuláikra esnek szét. Ezzel kizárja a spekulációt, amely szerint valaminek lennie kell ott, is, amit nem lát. Egy tágabb látószöggel viszont már látjuk, hogy ugyanaz a labda tér mindig vissza, mert ott is van valaki, aki mindig visszaüti.
A materialista gondolkodás az életnek csak a születés és halál közötti szakaszát látja, ezért teljes joggal állítja, hogy ennyi az egész. A hagyományos (értsd a jelenleg szentesített) keresztény felfogás többet lát ennél: az élet ugyan itt is a születésnél kezdődik, ekkor teremti meg Isten a lelkünket, de nem ér véget a halállal, van túlvilág, majd valamikor feltámadás, utolsó ítélet, és a végén a világ visszatér a Teremtőhöz. Más szavakkal: a világ a teremtéstől a visszatérésig tart, mind a világ, mind az ember esetében. Azaz: itt is egy teljes, egész ciklust látunk, minden oda tér vissza, ahonnan vétetett.
Az indiai szemlélet „mindössze” annyiban tér el ezektől, hogy nem egy, hanem sok-sok ciklust lát: a jelen élet előtt és után, emberi (vagy nem emberi) életek végtelen sorát, a mostani (úgyszintén isteni akarat, ún. emanáció által keletkezett) világ előtt és után pedig ugyanígy világok végtelen egymás utáni létét.
Ugyanarról a Világról beszélnek tehát, más-más optikán át nézve, akár az indiai anekdotában a vakok, amikor tapogatják az elefántot, és annak alapján alkotnak véleményt róla, ami épp a kezük alá került. Ha elég bölcsek, akkor tudják, hogy a másik sem idióta, és megállapítják, hogy az elefánt ilyen is, meg olyan is, de sajnos egyikük sem képes teljes egészében felfogni. Ha elég ostobák, akkor ölre mennek azért, hogy kinek van igaza.
A nyugati tudományosságot hosszú ideje a látótér tudatos beszűkülése jellemzi, hogy a részletekről minél többet megtudjunk. A teljesség igénye a minél kisebb részletek teljességére vonatkozik. Egyedül a kozmológia a kivétel, ott megmaradtak az egész – bár többnyire az anyagi egész – szemlélésénél. És nem véletlenül épp ők jutnak el hamarabb a transzcendencia, és a mikro-makrovilágok lényegi azonosságának felismeréséig, nem a mikroszkóp felé görnyedő tudós-társaik.
A vallásháborúk és más nézeteket vallók csaknem két évezredes üldözése azt mutatja, hogy nálunk a „vakok” nagyon nehezen tanulják meg, hogy a világnak nem csak egyetlen nézete van. Vannak, akik még mindig azt hiszik, hogy mindenki téved, megtévesztett, csaló, vagy háborodott, aki a dolgokat másként látja. Ez a szemléletmód sajnos nagyon általános: ott van a vallásokban, tudományban, vérre menően a politikában, egész hétköznapi életünkben, és bizony nagyon nehéz fölébe emelkednünk!
Visszaérkezünk ahhoz a kérdéshez, hogy milyen is, és hogy működik a világ. A nyugati formális logika az ellentétek kizárására törekszik. Egy kérdésre egy, és csakis egy helyes válasz adható. Ez a racionális, bal agyféltekés elme útja. De létezik a másik út, a közvetlen megtapasztalás útja is, amiben helye van az érzékszerveken túli megismerésnek is, de nincs helye a kizárólagosságnak. Ez a jobb agyfélteke normális működési módja. A jobb agyféltekénk elfogadja, amit a bal mond, még ha nem is tartja kizárólagos igazságnak, a bal viszont elmebajnak véli, amit a jobb érzékel a világról. Ha a bal félteke döntene, mindenkit műtétre utalna be, hogy ezt a velünk született rendellenességet eltávolítsák. Örök ellentmondásokban élünk, ha a bal féltekét tartjuk a magasabb rendűnek. De tudomásuk kell venni, hogy mindig lesznek olyan kérdések, amelyekre nem adható racionális válasz. A Zen koanok erre tanítanak, és erre tanítanak a meditációs élmények, mindaddig, amíg nem akarjuk a racionalitás kontrollja alá venni őket. Sajnos ez is gyakori. Nem kell (és nem is lehet) mindent megérteni, racionalizálni!
Visszatérve a kiinduló gondolathoz, egy újabb hasonlat: Az óceán hullámai mind ugyanabból a vízből keletkeznek. Nincs két egyforma hullám, és mindnek saját élettörténete van. Az egyik a szélcsendben visszasimul az óceánba, a másik megtörik a sziklán és cseppekre esik szét, a harmadik kifut a partra, majd ismét visszahúzódik – és így tovább. Aztán, amikor jön a következő hullám, ki tudja megmondani, hogy azonos-e az előzővel? Noha ugyanazokból a vízmolekulákból áll össze, mégis más a formája, más az élete mindegyiknek.
Azt mondják, a szervezetünk hét év alatt teljesen kicserélődik. Mások szerint sokkal gyorsabban, a szem sejtjei nyolc nap, a májé egy hónap alatt újulnak meg. Ezek szerint meg tudjuk-e mondani, hogy ugyanaz-e a testünk, mint tavaly volt? Vajon ugyanaz-e a szemünk, mint két hete? Hiszen minden sejtje más – igaz, hogy ha az előző héten vaksik voltunk, a rövidlátás azóta sem múlt el, valahogy az új sejtek is örökölték (most ne menjünk bele, hogyan és miért).
Mikor hagyunk fel végre a bal agyféltekés, egónk által diktált értelmetlen és hiábavaló bizonyítási kényszereinkkel?
Kövesi Péter
www.ezotanito.com
– Csililiiiing – Csililiiiing – Csililiiiing – Csililiiiing – Csililiiiing…
gépzene: Fel torreádor, öld meg a bikát, tá tá tá-tám, tá tá tá-tám. Tárattaratá tárattatá, táratta tá
tá tám…
– Üdvözöljük! Ön a Kovács család telefonszámát hívta. Ez egy emelt díjas hívás. Tájékoztatjuk,
hogy hívását rögzítjük, mert mostanában így szokás.
Amennyiben Ön Kovács Gézával szeretne beszélni, kérjük, nyomja meg az egyes gombot!
Amennyiben Kovács Gézánéval szeretne beszélni, kérjük, nyomja meg a kettes gombot!
Amennyiben Kovács Renátával szeretne beszélni, kérjük, nyomja meg a hármas gombot!
Amennyiben Kovács Rolanddal szeretne beszélni, kérjük, nyomja meg a négyes gombot!
Amennyiben Hektor kutyával szeretne beszélni, kérjük, nyomja meg az ötös gombot!
Amennyiben a nagyival szeretne beszélni, ne fáradjon, szegény teljesen süket.
– Klikk! – Ön az egyes gombot választotta.
Amennyiben választását módosítani kívánja, kérjük, nyomja meg a kettős kereszt gombot!
Ellenkező esetben kérjük, nyomja meg a csillag gombot!
Amennyiben hivatalos ügyben keresi Kovács Gézát, kérjük, nyomja meg az egyes gombot!
Amennyiben magánügyben keresi Kovács Gézát, kérjük, nyomja meg a kettes gombot!
Amennyiben nem tudja eldönteni, hogy hivatalos vagy magánügyben keresi Kovács Gézát,
kérjük, nyomja meg a hármas gombot!
– Klikk! – Ön a kettes gombot választotta.
Amennyiben választását módosítani kívánja, kérjük, nyomja meg a kettős kereszt gombot!
Ellenkező esetben kérjük, nyomja meg a csillag gombot!
Amennyiben Kovács Géza, felesége vagy családja hogyléte felől kíván érdeklődni, kérjük,
nyomja meg az egyes gombot!
Amennyiben az időjárásról kíván beszélni, kérjük, nyomja meg a kettes gombot!
Amennyiben a politikáról kíván beszélni, és Ön kormánypárti, kérjük, nyomja meg a hármas
gombot!
Amennyiben a politikáról kíván beszélni, és Ön ellenzéki, kérjük, nyomja meg a négyes gombot!
Amennyiben pénzt, vagy bármi egyebet szeretne kölcsön kérni, kérjük, nyomja meg az ötös gombot!
Amennyiben boldog névnapot, születésnapot, házassági évfordulót, húsvétot, karácsonyt vagy új
évet szeretne kívánni, kérjük, nyomja meg a hatos gombot!
Amennyiben buliba, meccsre, vagy sörözni kívánja Kovács Gézát meghívni, kérjük, nyomja meg
a hetes gombot!
Amennyiben Ön hölgy, harmincöt év alatti, és randevút kíván megbeszélni, kérjük, nyomja
meg a nyolcas gombot!
Amennyiben Ön hölgy, harmincöt év feletti, vagy úr, és randevút kíván megbeszélni, kérjük,
nyomja meg a „beszélgetés vége” gombot!
Amennyiben a legújabb botrányt szeretné elmesélni, kérjük, nyomja meg a kilences gombot!
Amennyiben MLM hálózatba kívánja beszervezni, biztosítási, befektetési, vagy ingyenes üdülési
ajánlatot kíván tenni, kérjük, nyomja meg a „beszélgetés vége” gombot!
Minden más esetben kérjük, nyomja meg a nullás gombot!
– Klikk! – Ön az ötös gombot választotta.
Amennyiben választását módosítani kívánja, kérjük, nyomja meg a kettős kereszt gombot!
Ellenkező esetben kérjük, nyomja meg a csillag gombot!
Kis türelmét kérjük, a hívott fél foglalt.
– Fel torreádor, öld meg a bikát… (satöbbi, de jó sokáig)
Sajnáljuk, de Kovács Géza jelenleg nem elérhető. Kérjük, ismételje meg hívását egy későbbi időpontban!
– Amennyiben Ön most a közízlésbe ütköző, gyűlöletkeltő, Kovács Géza vagy annak édesanyja, özvegy Kovács Ödönné emberi méltóságát, vagy vallási meggyőződését sértő kifejezéseket kíván a telefonba ordítani, kérjük, hívja azt, aki ezt az egész rendszert kitalálta! Köszönjük hívását!
NEM GONDOLOM magamról, hogy tévedhetetlenül tudom, merre kell(ene) menni a világnak, és a jelenlegi palettán melyik a szebb (vagy kevésbé csúf) szín.
NEM AKAROM, hogy bárkinek rettegni vagy menekülnie kelljen nézetei vagy hovátertozása miatt, és azt se, hogy egyik paranoiás hatalmi megszállott váltsa le a másikat. De még azt se, hogy egyenruhások osszanak igazságot az utcákon, se állami megbízásból szürkéskék vagy khaki uniformisban, se magánszorgalomból bármilyen más színűben.
NEM ÉRTEK EGYET azokkal, akik az emberi élet minőségét csak gazdasági mutatókkal tudják mérni. Nem vitázom azon, ki lop vagy hazudik (többet), vagy ki tesz több mézet a madzagra, mert ezzel az ő nívójukra alacsonyítanám le magam.
NEM FOGADOM EL az ország kiárusítását, javaink idegen kézbe adását senkinek és semmilyen indokkal. De azt sem, hogy hazai keveseké legyen minden, ami eddig az egész országé volt. Azt viszont nem hiszem el, hogy bármely párt, kormány, magánszemély tikos esküvéssel kötelezné el magát az ország eladására és saját népének kiirtására. Úgy látom, a valódi veszély elsősorban nem népekhez, vagy embercsoportokhoz kötődik, hanem egyes emberek, cégek, és a fogyasztói társadalom mérhetetlen kapzsiságához.
NEM LÁTOK ma olyan politikai erőt, amely az emberi életet, vagy a haza üdvét önmagáért, a maga teljességében és szentségében szolgálná, ezért ezt a célt szellemi úton kívánom segíteni. Nem csatlakozom semmilyen világi csoporthoz, nem vonulok az utcára, nem kiabálok, és nem lengetek zászlókat. Ahogyan a pap, sámán, brahmin se fog kardot. Tudom, hogy ez kevésbé látványos, de hatékonyabb út. Használom azokat a szellemi erőket és lehetőségeket, melyekkel a Fentiek megajándékoztak.
NEM HISZEM, hogy bárkinél több jogom lenne bármihez, mint másnak, vagy bárkinek több joga lenne bármihez, mint nekem, sem származásunk, sem nézeteink, sem bármiféle hovátartozásunk jogán.
NEM VÁLLALOK közösséget azokkal, aki agresszióval akarnak fellépni az erőszak ellen, anarchiával csinálnának rendet, és gyűlölködésből kovácsolnának egységet.
Viszont
TUDOM, hogy én merre szeretnék menni, de nem várom mindenkitől, hogy ugyanarra induljon. Tudom, hogy az Igazság EGY, de sok arca, színe és útja lehet. Tudom, hogy akkor, és olyan változás történik, amire és amikor megérünk, érdemesek leszünk. Ez mindig így volt és most sincs másként. Sem haraggal, sem türelmetlenséggel nem lehet a fejlődést gyorsítani, a leckét kikerülni.
AZ ÉN PÁRTOM, ha lenne ilyen, a TTP (Tiszta Tudat Pártja), vagy a TLSzHP (Testi, Lelki, Szellemi Harmónia Pártja) lenne. Vezetőnek pedig nem adnám alább Gandhinál.
SZERETNÉM, ha itt a Kárpátok ölelésében (és szerte a világon) békében, egymást értve és elfogadva élnénk, magyarok, és mindenki más, aki egy egyetemes, emberi és isteni értékeket tisztelő értékrendet vall, vagy legalábbis elfogadja.
MEGTANULTAM, hogy a kirekesztőt előbb-utóbb kirekesztik, a befogadót befogadják. Attila és Szent István is ezt az értékrendet képviselte. Senki sem tudott sokáig fennmaradni ezen a földön, aki másként cselekedett. Negatív érzelmekkel nem lehet pozitív értéket teremteni. Ez sem sikerült még senkinek, lásd a fasizmus vagy a kommunizmus példáját.
SZERINTEM minden és mindenki, aki van, azért van, mert szükség van rá, hogy tanítson, vagy mi tanítsuk – és hogy a negatív tanítás is tanítás. A változás az elfogadással kezdődik.
MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy a rendcsinálást befelé fordulva, önmagunkban kell kezdeni, nem az utcán, de nem is a parlamentben, csak így teremthetünk olyan légkört, amiben a hozzánk hasonlóan érző, gondolkodó ember otthon érezheti magát, aki erre hajlik, az velünk együtt változik, más pedig nem vehet erőt rajtunk.
FELISMERTEM, hogy valamennyi szimpátiám és ellenszenvem szubjektív: nem Jóról és Rosszról, Igazságról és Hazugságról szól, nem valós személyekre vagy szervezetekre vonatkozik, csupán vágyak, ideálok, elfogadott és elutasított tulajdonságok kivetülése. Ezért nem hiszek egy nagyszerű és feltétlen követendő Vezérben, sem egy aljas és legyőzendő Ellenségben.
VALLOM, hogy nem magunknak kell tanúbizonyságot tenni saját nagyságunk mellett, hanem úgy kell viselkednünk, élnünk, hogy mások mondják ezt rólunk. Így van a Bibliában is megírva.
ELFOGADOM, hogy mindenki a saját hite szerint követheti a saját eszményeit, vallását, hihet az anyag egyedülvalóságában, bármilyen személyes vagy személytelen létezőben vagy létezőkben, amíg ez a hit nem a gyűlölködést szolgálja.
MEGYEK a saját utamon a legjobb lelkiismeretem szerint, és nem félek attól, hogy mások manipulálják a gondolataimat és érzéseimet. Senki kedvéért sem vagyok hajlandó sem félni semmiféle hatalomtól. Manipulálni a tömegembert, az önmagát nem vállalót lehet.
HISZEM, hogy a pozitív gondolat, szellemiség, szeretet legyőzhetetlen erő, és hogy nem vagyunk egyedül, és az Univerzum, Isten (vagy bárki, bármi, amiben hiszünk) energiamezejéhez csak így lehet csatlakozni. A gyűlölködés, félelem, önhittség, hatalomvágy az, ami elválaszt az EGY-SÉG állapotától, ezért ha ilyesmit engedünk meg magunknak, sohasem fogjuk legyőzni a széthúzást, és továbbra is mások fognak rendelkezni felettünk.
Szólottam!
A keresztény egyházak világszerte keresik a helyüket az emberek lelkében, életében. A felvilágosodás óta tart ez a folyamat, amióta nem az egyház az egyetlen igazodási pont a világban. Lassan átvette a helyét a materialista tudományosság, majd a huszadik század első felétől beszivárogtak a keleti vallások és filozófiák tanai. Ezzel párhuzamosan egyre többen kezdték keresni, illetve feléleszteni saját népük kereszténység előtti ősi kultuszait. A hatvanas évek végétől pedig a New Age mozgalom kíván mindezek között valami szintézist teremteni, és ezzel új szellemi mozgalmakat hívott életre világszerte. Mivel tömegmozgalomról van szó, természetes, hogy gyümölcsei ennek éppúgy vannak, mint vadhajtásai.
Ám a kinyilatkoztatásokra épülő nagy vallások (a kereszténység, judaizmus és iszlám) mindig meg vannak győződve a saját igazságukról, hiszen isteni parancsolatokat, vagy éppenséggel a megtestesült isten tanításait követik. Éppen ezért vérmérsékletüktől függően ódzkodnak, vagy éppen elítélik a hagyományos egyházaktól eltávolodókat. Az ökumenizmus annyit jelent, hogy szívesen együttműködnek humanitárius célok érdekében vagy az ateizmus ellen, de természetesen ragaszkodnak saját hitelveikhez.
A materializmus térhódításának ellenhatása viszont az is, hogy akik csalódtak a világi eszmékben, inkább vallásos, isten felé vezető utakat kezdenek keresni – a kereszténység nagy bánatára nem feltétlenül valamelyik nagy történelmi egyház keretében, mert egyre többen tartják olyan hívőknek magukat, akik – ilyen vagy olyan okból – nem óhajtanak semmilyen felekezethez tartozni. A nyugati világban emellett egyre többen büszkén vallják „pogánynak” magukat.
A „pogány” szó mindig dehonesztálóan hatott a keresztény világban, istentelent, hitetlent vagy bálványimádót értettek alatta. Holott a „paganus” latin szó egyszerűen csak falusit, vidékit jelent, minden lekicsinylés nélkül. Ezek a „pogányok” népük kereszténység előtti vallását kívánják újraéleszteni. Nyugat-Európában főleg a kelta-druida, és az ezzel rokon wicca „boszorkányság” – tulajdonképpen ősi természetvallás – gyakorlásáról van szó, és nem mondható, hogy a keresztény egyházak ott is lelkesednének értük. Könnyebb a dolguk annyiban, hogy kevesebb ideológiai akadályba ütköznek, és a javukra írható, hogy eszméik kevésbé keverednek politikai elképzelésekkel, és az ezeket övező indulatokkal, mint például nálunk.
A szocializmus idején a hatalom meglehetősen lekezelte a kereszténység előtti „primitív” sámánizmust és bár maga az ateizmus pártján állt, Szent István nagy érdemének tartotta az ország keresztény hitre térítését. A másként gondolkodók a perifériára szorultak, és titokban terjedtek az emigrációban élő kutatók (és kóklerek) munkái. A rendszerváltozás után az ideológiai tilalomfák ledőltek, és azóta is szabadon lehet bármilyen eszmét és vallást terjeszteni. A történelemtudomány viszont egyelőre megmaradt a saját finnugor elméleténél, a történelmi egyházak pedig amellett, hogy keresztény ország vagyunk ezer éve, és elítéli az „új pogányság” minden megnyilvánulását. (Miközben sokan hirdetik, hogy a Kárpát-medencében a hunok óta éltek – ha nem is kizárólagosan – keresztények, akik valamelyik keleti kereszténységet követték, így Istvánnak nem csak pogányokat kellett kereszténnyé tenni, hanem keleti keresztényeket római rítusúvá.)
Ezek a csoportok – és most felejtsük el azokat, amelyek egy önjelölt próféta köré, vagy anyagi javak érdekében szerveződnek – többnyire a magyarság kereszténység előtti ősvallásához szeretnének visszatérni. Természetes velejárója ez az ősmagyar történelem kutatásának – az ezzel járó pozitív és negatív jelenségekkel együtt. Csakhogy ez cseppet sem egyszerű dolog, hiszen a keresztény térítés minden nyomát igyekezett eltörölni a pogányságnak, illetve az előző kereszténység(ek)nek, ha voltak ilyenek. Szórványos emlékekből, a kereszténységet nem felvett népekkel való összehasonító kultúrantropológiai, vallástörténeti kutatásokból, illetve máig is élő néphagyományokból próbálják rekonstruálni ősvallásunkat. Tiszteletre méltóan nagy feladat, de korántsem biztos, hogy valaha is megismerjük a teljes igazságot.
Ráadásul a legelfogultabb kutató sem állíthatja, hogy valaha is volt egy egységes magyar ősvallás. Népünk vándorlásai közben sokféle néppel, sokféle vallással került kapcsolatba és sokféle elemet asszimilált – ezt ma már számos kutatás valószínűsíti. Sokféle vallás követői is lehettek elődeink és segédnépeik körében, de akár egy személy is gyakorolhatott többféle vallást. Példa erre Géza fejedelem, aki miután megkeresztelkedett, az egyház tiltakozása ellenére továbbra is mutatott be áldozatokat régi istenségeinek. Ezt egyébként egyetlen keleti vallás sem tekinti megbocsáthatatlan bűnnek, a hinduizmus, a buddhizmus, a taoizmus, vagy a sinto sem. Ez is egy érv ősi vallásunk (vallásaink) keleti eredete mellett.
Régebben a kutatók egy szóval elintézték az ősvallás kérdését: sámánizmus. Csakhogy ez egy gyűjtőfogalom minden konkrétum nélkül, ugyanis így neveznek mindenféle természetvallást Dél-Amerikától Szibériáig, ahol a közösség lelki-szellemi vezetője, gyógyítója egy olyan ember, aki képes kapcsolatba kerülni a természetfeletti lényekkel. Magyarosított változata, a „táltoshit” (és most nem menjünk bele a sámán és táltos hasonlóságaiba vagy különbözőségeibe) pedig olyan, mintha a katolicizmust „plébánoshit”-nek neveznénk a hívők lelki vezetője után. A lényegről ez a kifejezés sem mond semmit.
Az a néhány eleme ennek a hitvilágnak, amiben azért bizonyosak lehetünk:
Egy ilyen hitvilág természetes módon tud együtt élni más vallásokkal, sőt integrálni képes azok elemeit. Valójában a mai, magukat magyarnak, ősmagyarnak valló egyházak nem keresztény-ellenesek, sőt többnyire kereszténynek vallják magukat, annak ellenére, hogy a történelmi egyházak elítélik őket. Sokan ugyanis hisznek Jézusban, mint megváltóban, tisztelik Szűz Máriát (egybeolvasztva az ősi Nagyboldogasszony alakjával) és az Árpád-házi szenteket. „Pogányságuk” néha csak annyiban áll, hogy nem tartoznak a nagy történelmi keresztény egyházak alá, mert a kereszténység valamely másik, korábbi irányzatának elveit vallják, illetve hitelveik meglehetős szinkretizmussal (magyarul felületesen) olvasztják egybe a legkülönbözőbb vallásokból, tudományos és áltudományos forrásokból jött eszméket saját vízióikkal. Ami persze nem újdonság, hiszen a nagy egyházak hittételei is így álltak össze, a régi egyházatyák zsinatain. Szertartásaikat nem az egyház által felkent klérikusok, hanem saját maguk közül választott (esetenként önjelölt) spirituális vezetők celebrálják, ahol a sámánizmus relikviáit és szertartási elemeit használják: dobolás, révülés (olykor hallucinogén drogok segítségével), tűzgyújtás, közös éneklés, áldozat bemutatás, sámánisztikus, vagy ősmagyar öltözet stb.
Azzal, hogy a nagy egyházak nem szövetségest, hanem vetélytársat látnak ezekben a csoportokban, sőt a magukat őskereszténynek tartó kisegyházakban, tulajdonképpen nem híveket szereznek, hanem híveket veszítenek!
Mint minden öntevékeny laikus közösségnek, az ősmagyar és őskeresztény vallási csoportoknak is vannak pozitív vonásaik, és megkérdőjelezhető vagy semmiképp sem helyeselhető megnyilvánulásaik. Rendkívül szimpatikus, ahogyan őshagyományainkat őrző csoportok alakulnak, baráti közösségeket hoznak létre, és igyekeznek felkutatni a még élő emlékeket és dokumentumokat. Ehhez a legtöbben még hivatalosan egyházat sem akarnak alapítani. Közben új néprajzi, vallási, történelmi, vagy éppen ezoterikus ismeretekre tesznek szert. Felajánlásokat tesznek nemes célokra, és szeretettel, segítőkészen fogadnak minden érdeklődőt. Ezek mellet tudatosan igyekeznek hazai termékeket vásárolni, ápolni a magyar nyelvet, de érdeklődésük kiterjed az egészséges táplálkozás, népi gyógyászat, természetes életmód területeire is. A hazafiság, nemzettudat ilyen építése fontos lehet mindenkinek, aki büszke magyarságára, és nem akar betagozódni a fogyasztói társadalom uniformizálódó világába.
Megkérdőjelezhetőek viszont azok a közösségek, amelyek egy önjelölt egyházfő, főpap dicsőség- és hatalomvágya köré szerveződnek, az ő kinyilatkoztatásaikat teszik vallásuk alapjává (amelyek véletlenül sem egyeznek más, hasonló vallások alaptételeivel). Ugyanezt lehet elmondani történelemszemléletükről, amely nem csak a hivatalos történelemmel, de a többi közösség elképzeléseivel sem azonos, legfőképp az őstörténet kérdéseiben. Sokak szemében joggal ébreszt visszatetszést feltupírozott „magyarkodásuk”, ami gyakran más népek, fajták, vallások iránti gyűlöletbe csap át. Sajnos gyakran csapódnak szélsőséges politikai mozgalmak mellé, akik a naiv rajongókat ügyesen tudják saját céljaik érdekében manipulálni. Az ilyen közösségekre a dogmatizmus és intolerancia is jellemző. Sajnos a botrányokra éhes sajtó szívesen tűzi tollhegyre viselt dolgaikat, és a nagy történelmi egyházak ideges kirohanásai is főleg nekik szólnak.
Ügyelni kellene, hogy a nemes szándék ne kapjon „gellert” ilyesmik miatt. Ezek sokkal többet ártanak a nemzettudatnak, mint használnak. Megmosolyogtatóak lehetnek az anakronisztikus megnyilvánulások is, mert helyénvaló lehet egy szertartás, ünnepség, találkozó alkalmával ősmagyar kaftánt, nemezsüveget és kunkori orrú csizmát viselni, de aki ezt teszi a hatos villamoson vagy a munkahelyén, az könnyen gúny és lesajnálás tárgya lehet.
Összességében azt mondhatjuk, semmi sincs ok nélkül. Az ősmagyar egyházakat, dobos csoportokat, lovasíjászatot és társaikat valós igény, saját ősi, nemzeti hagyományaink megismerésének, ápolásának, megőrzésének nemes szándéka hívta életre. Nem kellene a vészharangot kongatni, kiátkozni őket. Inkább segíteni, hogy a szélsőségektől megszabadulva igazán hasznossá válhassanak.
Kövesi Péter
www.ezotanito.com
A nemzeti öntudatra két esetben apellálnak egy nép vezetői: amennyiben hatalmi terveiket szeretnék ideológiailag alátámasztani (mint a nácik a Harmadik Birodalom esetében), vagy ha egy elnyomott nép függetlenségre vágyik (mint hazánk a reformkortól a ’48-as szabadságharcig). Mindkét esetben könnyű a ló másik oldalára átesni, és a nemzeti nagyságról szóló legendákat a végtelenségig felnagyítani. Az idegen hatalomnak ezzel szemben mindig alapvető érdeke volt az, hogy ezt ne hagyja, sőt az ellenkezőjét (kicsi, idegen, „sehonnai” nép) igyekezett bizonygatni. Egy népnek pedig legalább olyan nehéz reális önértékelésre szert tenni, mint egy magánembernek, hiszen egy ország nem járhat önismereti kurzusra, és tudatát politikai vagy szellemi vezetői gyakorlatilag tetszés szerint manipulálhatják.
A magánembernek pedig jól jön a nemzeti nagyság illúziója, ha saját kisebbrendűségi érzését, kudarcos életét, komplexusait akarja ezzel kompenzálni. Ez mindig is így volt és így is lesz. Könnyebb elfogadni a kollektív felsőbbrendűség érzetét, mint valós önismeretre szert tenni, és megküzdeni az egyéni felemelkedésért.
Európa népei a romantika korában kezdtek intenzívebben érdeklődni saját őstörténetük iránt és a mai értelemben vett történelemtudomány is régibb a felvilágosodásnál. Azt ezt megelőző korokban inkább csak történelemírásról beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy a krónikások egyszerűen leírták, amit hallottak, illetve, amivel megbízták őket uralkodóik. Bizony, a történelemhamisítás sem mai dolog. Ahogyan mondják: a történelmet a győztesek írják, és természetesen szeretik felnagyítani, megszépíteni saját viselt dolgaikat és befeketíteni az ellenfeleiket.
Bár olyan egybefüggő őseposzunk nem maradt fenn, mint a Kalevala, az Edda, vagy az Arthur-mondakör, íróink és tudósaink ekkor kezdték el összegyűjteni a honfoglalás korára és az előző időkre vonatkozó mondákat, és irodalmi formában közzétenni, olykor romantikus túlzásokkal, költői kiegészítésekkel – és természetesen nem volt lehetőségük a források kritikájára sem. Nagy fegyvertény volt, amikor a ’48-as szabadságharc leverése után Ipolyi Arnold Magyar Mythológiája megjelenhetett, amit számos értékes és kevésbé értékes mű követett a kiegyezéstől a második világháborúig.
Központi téma volt már ekkor is az eredet, őshaza kérdése. A legkülönbözőbb elméletek születtek: japán, kínai, tibeti, mongol, szkíta, pártus, török, sumér, hun, görög, pelaszg, de még maori eredetről és nyelvrokonságról is. Ezek közül leginkább a hun, sumér, pártus, szkíta vonalak mindmáig az érdeklődés és kutatások középpontjában állnak.
Közben a hivatalos történelemtudomány az eredetileg német Budenz József és Hunfalvy Pál munkásságát szentesítve letette a voksot népünk finnugor eredete mellett. Nagy valószínűséggel „felsőbb” utasításra, bár ennek cáfolhatatlan nyomait senkinek sem sikerült még előásni.
Azóta a finnugor nyelvrokonságot is egyre többen vonják kétségbe, ráadásul elfogultsággal nem vádolható komoly külföldi kutatók, sőt azt is kimutatták, hogy az ún. „urali nyelvcsalád” is mesterségesen kreált kategória.
Az amatőr nyelvészek viszont több olyan hibát is elkövetnek, amelyek miatt hiába várják, hogy komolyan vegyék őket. Amikor nyelvrokonságot szavak azonossága vagy hasonlósága révén vélnek bizonyítani, gyakran megfeledkeznek arról, hogy a mai nyelv szavaihoz hasonlítani régi nyelvek szavait fölöttébb kockázatos, hiszen minden nyelv fejlődik, ugyanannak a szavunknak ezer éve mind a leírása, mind a kiejtése egészen más lehetett. Nem lehet komolyan venni az olyan „szófejtéseket”, mint hogy Mózes eredeti magyar neve „Mezős” volt, Józsaiás „Jószavú jós” vagy Nabukodonozor neve magyarul „ne bolondozzon az úr” (sic!). Ugyanezen a szinten áll a „maja” és a „magyar” népnevek rokonítása, vagy az a „kutatás”, ami szerint, ha a világon olyan földrajzi nevet találunk valahol, aminek magyar jelentése van, akkor az valaha magyarok lakta vidék volt. Az ilyen vizsgálódás gyakran még a szavak jelentését, etimológiáját se vizsgálja. A nyelv nem csak szavakból áll, van szerkezete, hangkészlete, hangsúlyai, ragozása, képzői, szórendje, a szavaknak etimológiája stb. A nyelvészetileg képzett kutatók munkáit bizony meg kellene különböztetni a jó szándékú, de csak a szavak alakiságával foglalkozó amatőrökétől.
A magyar nyelvről pedig, bár legalább ötven nyelvvel próbálták meg rokonságba hozni, legfeljebb annyi állapítható meg, hogy nagyon régi, ha voltak egyáltalán ősnyelvek, akkor talán közéjük tartozott, és bár sok nyelvvel vannak közös vonásai, a mai magyar nyelv egy régebbi magyar nyelvből származik, az meg egy még régebbiből…
A szocializmus évtizedei alatt a nemzeti érzés megengedett csatornái a néprajz, népművészet és néptánc voltak. „Kis nép vagyunk a szocializmust építő népek nagy családjában” – ez volt a kötelező ideológia. Aki a finnugor származás-elméletet kétségbe vonta, aligha számíthatott babérokra tudományos berkekben. A köztudatban pedig összemosódott a nyelvrokonság és a genetikai rokonság fogalma, holott aligha gondolhatta valaki is komolyan, hogy a magas, szőke, ún. nordikus testalkatú finnekhez közünk lenne.
A másként gondolkodók legfeljebb szamizdat kiadásokban terjeszthették eszméiket és ugyanígy terjedtek az emigrációban élő kutatók és laikusok írásai is.
A rendszerváltás óta nem csak az addig megjelent írások kaptak nyilvánosságot, de bárki szabadon terjesztheti saját elképzeléseit, amelyekből igazán nincs hiány. A baj csak az, ha ezek nincsenek egymással köszönő viszonyban sem. Népünket így származtatják a legendás Mu kontinensről, Atlantiszról, a Csendes-óceáni Ataisz(!) szigetéről, Afrikából, de még a Szíriuszról is. Természetesen nem adatok, hanem médiumi kinyilatkoztatások nyomán. Van, aki azt állítja, hogy a Kárpát-medencében már egymillió (!) éve magyarok laktak. (Amiből annyi igaz, hogy nagy valószínűséggel szkíta népek voltak a legrégebbi lakói.) Megtudhatjuk azt is, hogy az isten magyarul beszél, a magyar volt a Föld ősnépe, éltünk mind a négy (vagy öt) kontinensen, magyarok voltak a maják, az egyiptomi fáraók, Mózes és Buddha, de legfőképpen Jézus.
Zárójelben jegyeznénk meg, hogy Angliában is él olyan nézet, hogy a világ nyelvei mind az angolból alakultak ki, a németeknél is, hogy a német kultúra több mint kétszázezer éves, és Jézus is német volt, sőt a szlovákoktól az örményekig sok nép gondol magáról hasonlókat!
A történelemtudomány sajátos kirakós játék. A fennmaradt emlékek töredékesek, olykor egymásnak ellentmondóak, és a legjobb szakemberek is vitáznak sok kérdésben. Tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos kérdésekre sohasem lesz egzakt válasz. Ezeket a „réseket” pedig csak a hit és a fantázia tudja kitölteni. Ezeken pedig nem érdemes vitázni. Kőrösi Csoma Tibetben kereste őshazánkat, negyedszázada Kiszely István genetikai kutatásai a Himalája északi lábához, Belső-Ázsiába vezettek, de ott vannak a nyomaink az Uraltól keletre és nyugatra, sőt Mezopotámiában is. Ugyanakkor olyan, térben és időben közeli kérdésekre sincs általánosan elfogadott válasz, hogy hol is volt Levédia vagy a krónikákban előforduló Dentu-Moger.
De van-e egyáltalán őshaza, és hogyan lehet megtalálni? Ahol a világ teremtése (vagy az előember két lábra állása) óta éltek eleink? Vagy hol kell meghúzni a határt? Egy olyan népnél, amely egy óceáni szigeten élt mindig, nincs nehéz dogunk. (Kivéve, ha jó hajósok.) A szárazföldi népek viszont vándorolnak. Nincsenek országhatárok, oda mennek, ahol jobb életkörülményeket találnak, vagy ahová náluk erősebbek és szervezettebbek elűzik őket. Egyes népek hamarabb letelepedtek, mások sokáig vándoroltak. Az utolsó nagy mozgás a népvándorlás kora volt, amikor például a Kárpát-medencében is úgy harminc-harmincöt nép fordult meg. pontos számukat, némelyik származását, történelmét senki sem ismeri. Az előző nagy népvándorlás talán a jégkorszak után lehetett. Nomád őseink nagyon későn telepedtek le, és hihetetlen távolságokat jártak be állataikkal együtt. Nincs kizárva, hogy egyre régibb és régibb szálláshelyeket lehetne még megtalálni. Melyiket tekintsük hát őshazának?
Egy másik kutatási vonal az ún. „asztrálmítoszi” megközelítés, amelyet Jankovics Marcell és Pap Gábor indítottak el még a ’70-es években. Ők nem tényszerű, hanem a mitikus történelem irányába indultak el mesék, mondák, népköltészeti és tárgyi népművészeti emlékek nyomán. Ezek szimbólumait kozmológiai, asztrológiai szempontból elemezve nem kapunk ugyan egzakt adatokat az őshazáról, de arról igen, hogy mikor alakulhatott ki a nemzettudatunk, őseink hogyan gondolkodtak, milyennek tartották magukat, miben hittek, milyen erkölcsiséggel éltek, mik voltak az eszményeik – és ez talán fontosabb a mai magyarság számára, mint az, hogy ezer évekkel ezelőtt hol voltak a szállásterületeik.
Kövesi Péter
www.ezotanito.com
Szinte mindenki hallott már a perui Nasca-fennsík óriási, kövekből kirakott ábráiról, amelyek megfejtésére mindmáig csak feltevések vannak, de kevesen tudják, hogy párszáz kilométerre innen talán még nagyobb megfejtetlen rejtélyekre lehet bukkanni.
Ica városka mellett még a hatvanas években kezdtek előkerülni különös ábrákkal telekarcolt kődarabok egy föld alatti rejtekhelyről, amelyeket az indiánok fillérekért adtak el az érdeklődőknek. Dr. Javier Cabrera Darquera sebészorvos annyira megszállottja lett a gyűjtésüknek, hogy tizenegyezer darabot számláló múzeumot rendezett be belőlük (becslések szerint több tízezer van még világszerte), és természetesen meg is próbálta értelmezni a rajzok jelentését1. Csak ő, és egynéhány amatőr kutató, ugyanis ez a nem csekély lelet azóta is tiltott (vagy legalábbis elhallgatott) kutatási terület a hivatalos régészet számára. Hogy miért? Egyszerűen, mert üzenetük sehogy sem fér bele a prekolumbián előidőkről alkotott eddigi képbe.
A kövek folyami hordalékként kerekdedre csiszolódott andezit darabok, viszont megfejtetlen geológiai tulajdonságuk, hogy a fajsúlyuk nagyobb a szokásosnál (jelen cikk szerzőjének volt szerencséje kézbe venni néhányat közülük), viszont puhábbak, ráadásul valami azonosítatlan oxidréteg védi a véseteket. Az, hogy a köveket egy helyen találták, későbbi kopások nélkül, arra utal, hogy nagyjából egyidőben készültek, nem napi használati célra, hanem eleve arra, hogy elraktározzák (elrejtsék) őket. A vésetek koráról hivatalos jelentés mindmáig nincs. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy az inkák előtt készültek.
Az ellentábor szinte azonnal előállt a cáfolatokkal: Cabrera doktor maga véste ki a köveket fogászati fúróval (több mint tízezer darabot!), majd elrejtette, hogy megtalálhassák őket! Egy másik cáfolat szerint indián parasztok vésték őket szintén a jelenkorban, hamisítási és megélhetési célból. Ennek pedig olyan tények mondanak ellent, amelyek szerint biztosan nem lehettek ezek az egyszerű emberek, például aligha voltak jártasak a paleontológiában vagy az anatómiában. (A ’70-es években az „Élet és Tudomány” is közölt egy szovjet tudósoktól származó cáfolatot „Őskori művészet fogfúróval” címmel.)
De mik is azok a meghökkentő tények, amikkel a tudomány nem tud mit kezdeni? Például, hogy egyes kövek egyebek között olyan őslényeket, főleg dinoszauruszokat ábrázolnak, amelyek ezelőtt ötven, vagy akár többszáz millió évvel kihaltak, ráadásul emberekkel együtt látjuk őket, „lovagolnak” rajtuk vagy harcolnak velük. De vannak térképek, amelyeken nem a jelenlegi helyükön vannak a kontinensek (kontinens-vándorlási elmélet), repülő szerkezeteknek kinéző valamik, lónak tűnő állaton ülő emberek (a lovat tudomásunk szerint európaiak vitték az amerikai kontinensre), és hasonló furcsaságok. Látunk gyönyörű (egyes elemzők szerint gyógyító) Nap-jelképeket, csillagászok(?) kémlelik távcsővel(?) az eget, ábrázolják (tehát ismerték) a Nasca-i rajzokat (amelyeket csak repülőről lehet egészben látni). Egyes kövek sorozatokat képeznek, például amelyeken egy halféle kifejlődését követhetjük a petétől a kifejlett állatig, vagy orvosi (?) beavatkozásokat látunk.
Jelen cikk szerzőjeként már 1977-ben készítettem egy tanulmányt az orvosi ábrákról, amelyek csupán néhány zártkörű előadáson hangzottak el, nyomtatott publicitást viszont akkor nem kaphattak. Cabrera doktortól eltérően nem csupán orvosi, de az általános kultúrtörténet, mitológia, sőt ezoterikus szempontok alapján kíséreltem meg közelebb jutni a különös ábrák rejtélyéhez. Sok elemző – érthető módon – emberáldozati szertartásokat lát csupán, vagy egyszerű, és történelem előtti korokban is végzett primitív gyógyító próbálkozásokat, de ezeknél jóval többről van szó. El kell vetnünk az a felvetést is, hogy kínzásokat örökítettek meg, bár több rajz jelzi a szenvedést (sírás), de, mint látni fogjuk, az ilyen beavatkozásoknál a delikvens azonnal meghal, a kínzók célja pedig nem ez.
Az általam látott rajzok első közelítésben három csoportba oszthatók: szívsebészeti, szülészeti, és agyműtétek. Néhol az ágy, vagy műtőasztal is részletesen ki van rajzolva, és nem hasonlít emberáldozati oltárokra. Az „orvosok” fején indián fejdísz van – vagy sámánok fejéke? Hogy élő ember a „páciens”, jelzi a szájból kiáramló lélegzet (pneuma), amelynek rajzosabb változata „beszéd” jelentésű is lehet. Lehet látni a nyelőcsövet, gyomrot, a nyombél kanyarulatát, majd a beleket, néhol pedig a vesét is. Tüdő, és más szervek nincsenek ábrázolva, feltehetőleg nem bonctani ismeretek hiánya miatt, hanem mert az alkotó valamiért nem tartotta fontosnak. A szív a gyomor fölött van, jól felismerhető anatómiai képletekkel. A beteg karjába az egyik képen cső (infúzió?) van bevezetve (az áldozatnak minek infúziót adni?). A mellkast megnyitják, majd a következő képen a szívet kivéve látjuk, bár van, ahol még erek kötik össze a testtel. Látjuk a beteget szív nélkül, de él(!) és szenved, erre utalnak a szemből folyó könnyek. A lélek, toll formában (ősi lélekjelkép) szintén látható, és talán az „orvos” tartja a beteghez csatlakozó labdaszerű valamivel a páciensben. A kivett szíven az orvos valamilyen további műveletet végez, majd visszahelyezi a beteg testébe. A pneuma sokkal erőteljesebben jelenik meg, jelezve a beteg gyógyulását. Megdöbbentő…
Egy másik képen császármetszést látunk, ami természetesen történelem előtti korokban is elvégezhető volt, de többnyire az anya életébe került. Itt viszont a lélek(zet) tollszerű jelképe jelzi, hogy életben marad. A méhben lévő magzat viszont nadrágot és lábbelit visel! Ez „pillanatképként” értelmezhetetlen, jelképként viszont utalhat arra, hogy ő is életben fog maradni és felnő. Van, aki úgy látja, akupunktúrás érzéstelenítés is történik a képen. Ám sokkal meglepőbb rajzok is vannak. Az egyiken például ikreket szül egy asszony. Ám az egyik magzat nem ember, hiszen őshüllőszerű taraja van! Ő normális úton születik meg, de a másikat, aki embergyermek, császármetszés segíti a világra. Közben pedig egy óriási kígyó is jelen van, akinek a szájából születik egy kicsi kígyó. Tollaskígyó istenség? A földi nő az ő magzatát szüli meg a másik mellett? Isteni (vagy éppen démoni) lényeket szülő asszonyok vannak a mitológiában, és talán itt is valami ilyet látunk. Nem kell ugyanis kizárólag materiális magyarázatokat keresni (ebbe a hibába esett Cabrera is), a mitológia és szimbológia segít ott, ahol racionális magyarázatot nem találunk.
Ennél is meglepőbbek az „agyműtétek”. Azt látjuk, hogy az orvos kiveszi az agyat a tarkó felől – és ha jól értelmezzük – életben is tartja különös eszközeivel. Anatómiai részletek itt is megközelítőleg azonosíthatók. A beteg él, hiszen „sír” közben. Egy másik sorozatban két orvost látunk, és miközben az egyik kiveszi az agyat, a társa egy másikat nyújt felé. Agyátültetés? És itt a mi agyunk áll meg!
Logikus kérdés, hogy ugyan melyik régi kultúra volt képes ilyen beavatkozásokra? Honnan volt a tudásuk és az eszközeik?
Mindig nehéz egy letűnt kultúra emlékeit megérteni, még néhány száz év távolából is. Nem tudjuk megtenni, hogy ne vetítsük bele jelenkori gondolkodásunkat, ismereteinket és elképzeléseinket. Az “ezt akkor még nem tudhatták” gondolkodás is csődöt vallott már néhányszor. Azt sem tudjuk, mit kell „szó szerint” venni, és hol kezdődik a mítosz, a szimbolika, a jelképiség. Úgy tűnik, az icai kövek, valamiféle könyvtárat, vagy tudományos ismerettárat, enciklopédiát alkottak egy általunk ismeretlen korban. Nagy számuk arra utal, hogy rendkívüli fontossággal bírtak. Össze akartak foglalni mindent, amit saját világukban fontosnak láttak. De nem tudjuk miért és mikor, továbbá hogyan kerültek a felfedezett lelőhelyükre. Az emberek és dinoszauruszok egyidejű jelenléte az akadémikus tudomány szerint nonszensz. De kerülnek napvilágra (pontosabban múzeumok szekrényeibe) emberre (vagy emberszerű értelmes lény jelenétére) utaló leletek sokmillió éves kőzetrétegekből is, és erre sincs más magyarázat, mint hogy ekkor is éltek emberszerű lények, még ha nem a mai emberiséghez tartoztak is. Ugyanakkor a mesék és mítoszok az emberiség ősemlékezetében megőrizték a sárkányok létezését. Efféle, ősemlékezetből jövő ábrák vannak a köveken, vagy éppenséggel egy előző (talán Atlantisz előtti) emberiség véste ki a rajzokat? Esetleg nem a múltról, hanem a jövőről szólnak az őskori látnokok víziói, saját koruk módján megörökítve? Vagy csak saját mitológiájukat vésték a kövekre és mi látunk többet bennük? A pontos ábrázolások mindenesetre ennél jóval többet engednek sejteni. Válasz egyelőre a legtöbb kérdésre nincs.
Kövesi Péter
www.ezotanito.com
1 – Javier Cabrera Darquera: El Mensaje de las Piedras Grabadas de Ica. Lima 1976
Kr. e. 12009, harmadik újhold
Békés hordánkat halálos veszély fenyegeti! Barlangi medvék támadása várható minden pillanatban! Senki sem érezheti magát biztonságban! Ráadásul kardfogú tigrisek is garázdálkodnak a környéken. Képmellékletünkben megrázó barlangrajzokat láthatnak a szétszaggatott áldozatokról. Biztonsági szakértőink szerint az eddigi bunkóink és kőbaltáink teljesen hatástalanok a vérszomjas fenevadak ellen. Olvasóink megnyugtatására közöljük, hogy befejeződött az újabb védekező eszközök kifejlesztése. A legjobb, ha ezek beszerzése előtt senki se mozdul ki a barlangjából, mert minden vadászati és gyűjtögető tevékenység veszélyes lehet.
Gazdasági szakértők úgy nyilatkoztak, hogy a válság hatására rohamosan leértékelődik a kagylópénz, és várhatóan jelentősen emelkedik a szárított vadkecskehús csereértéke. Varázslóink szerint egyébként is a vadkecskehús lesz a jövő tápláléka.
Reklámmelléklet:
Az új, minden eddiginél hatékonyabb, Csapdagyon bunkó egyszerűen szétverhetetlen! Egyedüli hatásos fegyver barlangi medve ellen! Csak a Bunkó és Tuskó RT-nél kapható!
A legkeményebb obszidiánból kézzel pattintott kőbalta sohasem csorbul ki! Egyetlen ütéssel leterítheti a kardfogú tigrist! Keresse az Obszidián Kft-nél!
Kr. e. 12009, negyedik újhold
Nem felel meg a valóságnak a Neandervölgyi Híradó tudósítása. Sem barlangi medvét, sem kardfogú tigrist emberemlékezet óta nem láttak a környéken. A megrendezett képek, a málnalével bekent állítólagos áldozatok csak a példányszám növelését, Bunkóssy Balambér a laptulajdonos hasznát növelik. Értesüléseink szerint az idézett lap tulajdonosa pénzeli Neandervölgyi Pártot, továbbá tulajdonosa az Obszidián Kft-nek, valamint főrészvényese a Bunkó és Tuskó Rt-nek, és érdekeltségi körébe tartozik a vadkecskehús szárító üzem is.
Egyértelmű, hogy a pártérdeket szolgáló szennylap hordánk életére tör, mivel nem létező veszéllyel riogat, de a létezőről mélyen hallgat. Bogyót gyűjtögető szemtanúk szerint ugyanis a környéken a kihaltnak hitt Tirannoszaurusz sárkánygyík példányai jelentek meg. Rendkívül veszélyes fenevadak, ezért fokozott óvatosságra hívunk fel mindenkit!
Nem felel meg a valóságnak az a híresztelés sem, hogy a vadkecskehús lesz a jövő tápláléka. Elemzőink szerint a vadkecskevadászat csillaga leáldozóban van, a jövő a gyűjtögetésé. Csak veszteségre számíthat, aki vadkecskehús üzletbe fektet be. Egyébként is a vadkecskeállomány frászkarikával fertőzött, húsuk fogyasztása végzetes lehet.
Reklám:
Sárkány ellen sárkányfű! A sárkányfűből készült Dragonex spray távol tartja otthonától a sárkányokat, Csak egy fújás, és fújtak a veszélynek! Kapható minden Cro Magnon-i varázslónál.
Kr. e. 12009, ötödik újhold
A Cro Magnon News aljas bértollnokai minden elkövetnek a neandervölgyiek jó hírnevének befeketítésére. szemenszedett hazugság, hogy sárkánygyíkok egyáltalán lennének, de a hisztériakeltés jó üzlet a Cro Magnon párt gátlástalan konjunktúralovagjainak. Mint kiderült, az agyonreklámozott, de teljesen hatástalan Dragonex főrészvényese maga a párt elnöke, Barlanghy Benő.
Megbízható információink szerint az ellenség sehonnai előember hordákkal szövetkezve hatalomátvételre készül, ami teljes végromlásunkat jelentheti.
A jelen pillanatban a valódi veszélyt már nem az erdei fenevadak, hanem Cro Magnon Párt jelenti.
A Neandervölgyi Párt ellenállásra szólít fel minden hazafit! Bunkóra, kőbaltára fel, nem hagyjuk magunk! A Neandervölgy a neandervölgyieké!
Reklám:
Védd meg magad! Törhetetlen bunkók és tízezer évre tervezett kőbalták most óriási kedvezménnyel minden utcai árusnál!
Kr. e. 12009, tizenhatodik újhold
Tragédiával végződött a Neandervölgyi és Cro Magnoni párt vetélkedése. A pártok közötti, az utóbbi időben kirobbant és egyre fokozódó ellentét véres összecsapáshoz vezetett, amelyben mindkét horda súlyos veszteségeket szenvedett. Az események hátterében gazdasági érdekek, a pártvezérek és klientúrájuk féktelen nyereségvágya állt, aminek a békés barlanglakók látták a kárát.
Az időközi választásokon mindkét párt súlyos vereséget szenvedett, és az újonnan megalakult Homo Sapiens Párt fölényes többséggel győzött. A párt szakértői megállapították, hogy mind a kardfogú tigris és a barlangi medve, mind pedig a rettegett Tirannoszaurusz sárkánygyík évezredekkel ezelőtt kipusztult, csak a politikai manipuláció eszközei voltak.
Kővágó Kenéz miniszterelnök ígéretet tett a kialakult válság megfékezésére, és a gazdasági élet fellendítésére. A megalakult kormány át fogja alakítani az elavult gazdasági struktúrát, a kőbaltás vadászat helyett a vadmarhák megszelídítését, a vadzab és a vadrizs termesztésének meghonosítását fogja támogatni. A kormányfő nagyívű programbeszédében minden választójának összkomfortos és olcsó barlangot ígért, a szélben lengő vadrizs- és vadzabtáblák vízióját vázolta fel, ahol senkinek sem kell már fáradságos és veszélyes vadászatra indulni, és a békés domboldalakon nemsokára nemesített lila tehenek, a jövő háziállatai legelésznek.
Reklám:
Ne rizsázz, rizsezz! A Zab- és Rizsszem Rt. megzabolázza a jövőt!
Bunkót már csak a bunkó használ! Jelentkezz te is vadmarha-tenyésztőnek!
Luca napja december 13-án van, tizenkét nappal karácsony előtt. A név a latin Lucia (lux = fény) magyarosított változata A néphagyomány számos emléke tanúsítja, hogy a régiek kitüntetett jelentőségűnek tekintették e napot. Például ekkor kellett elkezdeni a bűvös hatalmat adó Luca széke elkészítését, úgy, hogy tizenkét napig készüljön, tizenkétféle fából. Ekkor kell elvetni az új életet jelképező Luca-búzát, hogy karácsonyra kizöldüljön. Egy mára elfeledett ezoterikus tanítás tizenkét Luca- napról beszél. A tizenkét nap az év tizenkét hónapját, az állatövi jegyeket jelképezi. Az önvizsgálat, befelé fordulás napjai ezek, a jövő év megtervezésének ideje. Minden nap egy hónapnak felel meg, és ahogyan azt a napot töltjük, olyan lesz az életünk az adott hónapban.
Töltsd ezt a napot böjttel, önvizsgálattal! Ne legyen benned keménység, görcsös merevség, ridegség, kishitűség! Ha dolgozol, dolgozz keményen és szorgalommal! Ne légy túl szigorú másokhoz, de magadhoz sem! Ne rejtsd el az érzelmeidet, adj teret nekik! Légy derűs, laza és megelégedett, a benned lévő bizalmatlanságot és kishitűséget változtasd át hitté, bizalommá! Hagyd, hadd történjenek a dolgok ahogyan történniük kell! Minden úgy jó, ahogy van! Ne hordozd tovább a haragodat se! Adj adományt valamilyen jó célra, ha teheted, vagy valakinek, aki rászorul! A szándék, és nem az adomány mértéke számít.
Ma gondold végig, tervezd meg a következő évedet! Tulajdonképpen ma kezdődik a következő év! Késztetést érezhetsz felelőtlen, meggondolatlan megnyilvánulásokra. Légy higgadt, mérlegelj, ne csinálj bolondságokat! Végezz ma valami kézzel fogható dolgot, foglalkozz az anyaggal! Ma szüksége lehet rád az embereknek. Ne zárd el magad senki közeledésétől sem! Légy önzetlenül segítőkész, sugározz szeretet! Ne beszélj feleslegesen, inkább hallgass! A benned lévő elidegenedés, távolságtartás változzon emberszeretetté! Légy nyitott minden új felé!
„Legyetek okosak, mint a kígyó és szelídek, mint a bárány!” Ezen a napon jelentkezhet valaki, akivel szemben ellenséges érzelmeket táplálsz. Ne haragudj rá, próbáld őt megérteni és azt is, miért van neked erre, mint tanításra szükséged! Ha van a közeledben flegmatikus vagy zárkózott, magába fordult ember, közeledj hozzá! Ha ma bármi kellemetlenség érne, keresd meg benne, miként van mégis a segítségedre! Tégy ma valamit az egészségedért és ne hagyd, hogy a sorsod csak sodorjon magával. Állj ki magadért és állj ellen a káros szokások, szenvedélyek csábításának!
Légy határozott, céltudatos, koncentráld energiáidat az előtted álló feladatokra! Ma jelentkezhet egy „küszöb őre”- élmény, amikor a külső események tükrében olyannak láthatod magad, amilyen valójában vagy! Vedd ezt észre! Ügyelj a megzabolázatlan indulatok féken tartására és változtasd őket hasznos tettekké! Ne légy türelmetlen, ne igyekezz mindent azonnal, első indulatból elintézni és légy tekintettel mások érzékenységére is! Csinálj ma valami olyat, amivel másoknak szolgálsz! Kerüld az erőszak minden megnyilvánulását, szóban, tettben és gondolatban is!
Add bele magad teljesen abba, amit csinálsz! Igyekezz mindent széppé tenni, harmóniába hozni magad körül. Foglalkozz az anyaggal, csinálj valamit, ami hasznos, praktikus, vagy egyszerűen csak szép! Gondold át az élet szépségét, bőségét és érezz hálát érte! Adj valakinek adományt abból, ami neked van! Légy ma együtt a kedveseddel! Igyekezz a benned lévő hiúságon, lustaságon, anyagiasságon, önzésen felülemelkedni!
Ma hajlamos lehetsz a felületességre, megalapozatlan döntésekre és a kiborulásra. Fokozott önuralomra lesz szükséged. Ma az emberek nem nevelhetők, ne kísérletezz ilyennel. Ha teheted, utazz el valahová, vásárolj ma, találkozz barátaiddal, de este teremts alkalmat magadnak a visszavonulásra, befelé fordulásra. Gondolkodj azon, hogy a benned lévő kételkedés, makacsság, okoskodás hogyan válhat bizalommá és hitté!
Erősítsd meg magadban a nyugalom, védettség, elégedettség érzéseit! Légy együtt a családoddal és sugározd a szeretetet, biztonságot feléjük. Döntéseidben légy határozott és ne halogasd tovább a fontos ügyek elintézését! Adj teret az érzelmeidnek, de ne hagyd kontroll nélkül őket, és ne merülj el az ábrándozásban! Figyelj a megérzéseidre, intuícióidat emeld át a tudatos cselekvésbe! Törekedj arra, hogy az értelem és érzelem egységbe kerüljön!
Ha ma erőt érzel magadban, azt elsősorban saját magad legyőzésére kell fordítanod! Légy fénylő, erőt sugárzó segítő, szerető középpontja környezetednek, légy ilyen válogatás nélkül mindenkivel, ahogy a Nap sem válogatja meg, kire szórja sugarait! Itt az ideje az önértékelésnek, a régit és rosszat elhagyni és bátran újat kezdeni! Vizsgáld meg a hatalomhoz való viszonyodat, vállald magad és légy öntudatos, de az egoizmust, gőgöt és zsarnoki hajlamokat változtasd a nálad gyengébbek, rangban alattad állók szolgálatává! Minél erősebb vagy, annál inkább a gyengébbek segítésére kell ezt fordítanod!
Légy ma precíz és alapos, de kerüld a szőrszálhasogató aprólékosságot! Készíts reggel napi munkatervet és feltétlenül tartsd is be! Figyelj a jelentkező rossz szokásaidra, ismerd fel és hagyd el őket. Ez az önfegyelem és önkritika napja. Másokkal viszont légy megértő! Ne légy senki iránt előítélettel és ügyelj, kritikád ne legyen sértő, ártó! Ma sokan kapni akarnak tőled, rád zúdulhatnak kötelezettségeid. Vállalnod kell a teljesítésüket. Légy ma hálás azokért az anyagi és szellemi javakért, amiket kaptál, a hitetlenséget és tagadást változtasd át bizalommá!
A harmóniateremtés napja ez. Békülj ki mindennel és mindenkivel – elsősorban saját magaddal. Erre ma különösen sok esélyed van. Adósságokat ne vigyél át a jövő évre, rendezd őket! Ha eldöntetlen problémáid vannak, a mai nap alkalmas a mérlegelésre. Meditálj este sokáig és kérd a választ! Alkoss valamit, ami szép! Sugározz egész nap szépséget és harmóniát magad körül! Ez viszont nem jelentheti azt, hogy mindig neked kell engedned. Ne menj bele elvtelen kompromisszumokba csupán a békesség kedvéért! Légy céltudatos és ha kell, állj ki a magad igaza mellett!
Ma nehezebb, feszültséggel teli napod lehet. Összeütközik benned ami lefelé húz, saját természeted sötétebb oldala felé, azzal, ami nemes, fejlődőképes és a szellemiség felé emel. Ez a kígyó és a sas harca, amiben a sasnak kell diadalmaskodnia. Ehhez teremts ma nyugalmas napot magadnak, böjtölj, meditálj és tartózkodj minden erőszakos megnyilvánulástól, mind cselekvőként, mind szemlélőként! Ügyelj, hogy semmin se sértődj meg! Kerüld ma a testi szerelmet! Problémáidért ne mást hibáztass, keresd magadban az okot, de magadnak is bocsáss meg, mert az önvád csak gátol a fejlődésben. A haragot, kicsinyes vádaskodást változtasd megbocsátássá, elfogadássá. Készülj a holnapi ünnepre!
A felsőbbrendű énünkkel való egységet kellene ma megvalósítani. Rendezd úgy a dolgaidat, hogy erre a napra már ne jusson munka, vásárlás, lázas rohangálás, otthon, csendben készülj az estére. Lelked ugyanolyan tiszta legyen, mint a lakásod! Gyermeki lélekkel örülj és várakozz! Böjtölhetsz ma is, de csak estig – akkor már egyél együtt a családoddal! Egész nap sugározd a béke, öröm és szeretet légkörét magad körül! Ha hívő vagy, töltsd az egész napot Isten jelenlétének tudatában! Ez a nap különleges megérzések, kisebb „megvilágosodások” napja is lehet! Ha legyőzetett a kígyó, ma felszáll a sas!
Ez a tizenkét nap egy teljes lelkigyakorlat, amikor számot vetünk önmagunkkal és biztosítjuk azt, hogy a következő évünk eredményesebb, jobb, harmonikusabb legyen. Ezidő alatt megélénkülhet az áloméletünk, jelentőségteljes álmaink lehetnek. Gyakran azok is emlékeznek álmaikra, akik egyébként nem szoktak. Érdemes ezeket az álmokat feljegyezni, elemezni, mint a tudattalanunk üzenetét.
A karácsonytól vízkeresztig tartó időszakot (december 24 – január 6.) a hagyomány szerint szintén a fontos, a jövőre vonatkozó álmok idejének tartják.
Kövesi Péter
www.ezotanito.com
Email küldése 
