NEM GONDOLOM magamról, hogy tévedhetetlenül tudom, merre kell(ene) menni a világnak, és a jelenlegi palettán melyik a szebb (vagy kevésbé csúf) szín.
NEM AKAROM, hogy bárkinek rettegni vagy menekülnie kelljen nézetei vagy hovátertozása miatt, és azt se, hogy egyik paranoiás hatalmi megszállott váltsa le a másikat. De még azt se, hogy egyenruhások osszanak igazságot az utcákon, se állami megbízásból szürkéskék vagy khaki uniformisban, se magánszorgalomból bármilyen más színűben.
NEM ÉRTEK EGYET azokkal, akik az emberi élet minőségét csak gazdasági mutatókkal tudják mérni. Nem vitázom azon, ki lop vagy hazudik (többet), vagy ki tesz több mézet a madzagra, mert ezzel az ő nívójukra alacsonyítanám le magam.
NEM FOGADOM EL az ország kiárusítását, javaink idegen kézbe adását senkinek és semmilyen indokkal. De azt sem, hogy hazai keveseké legyen minden, ami eddig az egész országé volt. Azt viszont nem hiszem el, hogy bármely párt, kormány, magánszemély tikos esküvéssel kötelezné el magát az ország eladására és saját népének kiirtására. Úgy látom, a valódi veszély elsősorban nem népekhez, vagy embercsoportokhoz kötődik, hanem egyes emberek, cégek, és a fogyasztói társadalom mérhetetlen kapzsiságához.
NEM LÁTOK ma olyan politikai erőt, amely az emberi életet, vagy a haza üdvét önmagáért, a maga teljességében és szentségében szolgálná, ezért ezt a célt szellemi úton kívánom segíteni. Nem csatlakozom semmilyen világi csoporthoz, nem vonulok az utcára, nem kiabálok, és nem lengetek zászlókat. Ahogyan a pap, sámán, brahmin se fog kardot. Tudom, hogy ez kevésbé látványos, de hatékonyabb út. Használom azokat a szellemi erőket és lehetőségeket, melyekkel a Fentiek megajándékoztak.
NEM HISZEM, hogy bárkinél több jogom lenne bármihez, mint másnak, vagy bárkinek több joga lenne bármihez, mint nekem, sem származásunk, sem nézeteink, sem bármiféle hovátartozásunk jogán.
NEM VÁLLALOK közösséget azokkal, aki agresszióval akarnak fellépni az erőszak ellen, anarchiával csinálnának rendet, és gyűlölködésből kovácsolnának egységet.

Viszont
TUDOM, hogy én merre szeretnék menni, de nem várom mindenkitől, hogy ugyanarra induljon. Tudom, hogy az Igazság EGY, de sok arca, színe  és útja lehet. Tudom, hogy akkor, és olyan változás történik, amire és amikor megérünk, érdemesek leszünk. Ez mindig így volt és most sincs másként. Sem haraggal, sem türelmetlenséggel nem lehet a fejlődést gyorsítani, a leckét kikerülni.
AZ ÉN PÁRTOM, ha lenne ilyen, a TTP (Tiszta Tudat Pártja), vagy a TLSzHP (Testi, Lelki, Szellemi Harmónia Pártja) lenne. Vezetőnek pedig nem adnám alább Gandhinál.
SZERETNÉM, ha itt a Kárpátok ölelésében (és szerte a világon) békében, egymást értve és elfogadva élnénk, magyarok, és mindenki más, aki egy egyetemes, emberi és isteni értékeket tisztelő értékrendet vall, vagy legalábbis elfogadja.
MEGTANULTAM, hogy a kirekesztőt előbb-utóbb kirekesztik, a befogadót befogadják. Attila és Szent István is ezt az értékrendet képviselte. Senki sem tudott sokáig fennmaradni ezen a földön, aki másként cselekedett. Negatív érzelmekkel nem lehet pozitív értéket teremteni. Ez sem sikerült még senkinek, lásd a fasizmus vagy a kommunizmus példáját.
SZERINTEM minden és mindenki, aki van, azért van, mert szükség van rá, hogy tanítson, vagy mi tanítsuk – és hogy a negatív tanítás is tanítás. A változás az elfogadással kezdődik.
MEGGYŐZŐDÉSEM, hogy a rendcsinálást befelé fordulva, önmagunkban kell kezdeni, nem az utcán, de nem is a parlamentben, csak így teremthetünk olyan légkört, amiben a hozzánk hasonlóan érző, gondolkodó ember otthon érezheti magát, aki erre hajlik, az velünk együtt változik, más pedig nem vehet erőt rajtunk.
FELISMERTEM, hogy valamennyi szimpátiám és ellenszenvem szubjektív: nem Jóról és Rosszról, Igazságról és Hazugságról szól, nem valós személyekre vagy szervezetekre vonatkozik, csupán vágyak, ideálok, elfogadott és elutasított tulajdonságok kivetülése. Ezért nem hiszek egy nagyszerű és feltétlen követendő Vezérben, sem egy aljas és legyőzendő Ellenségben.
VALLOM, hogy nem magunknak kell tanúbizonyságot tenni saját nagyságunk mellett, hanem úgy kell viselkednünk, élnünk, hogy mások mondják ezt rólunk. Így van a Bibliában is megírva.
ELFOGADOM, hogy mindenki a saját hite szerint követheti a saját eszményeit, vallását, hihet az anyag egyedülvalóságában, bármilyen személyes vagy személytelen létezőben vagy létezőkben, amíg ez a hit nem a gyűlölködést szolgálja.
MEGYEK a saját utamon a legjobb lelkiismeretem szerint, és nem félek attól, hogy mások manipulálják a gondolataimat és érzéseimet. Senki kedvéért sem vagyok hajlandó sem félni semmiféle hatalomtól. Manipulálni a tömegembert, az önmagát nem vállalót lehet.
HISZEM, hogy a pozitív gondolat, szellemiség, szeretet  legyőzhetetlen erő, és hogy nem vagyunk egyedül, és az Univerzum, Isten (vagy bárki, bármi, amiben hiszünk) energiamezejéhez csak így lehet csatlakozni. A gyűlölködés, félelem, önhittség, hatalomvágy az, ami elválaszt az EGY-SÉG állapotától, ezért  ha ilyesmit engedünk meg magunknak, sohasem fogjuk legyőzni a széthúzást, és továbbra is mások fognak rendelkezni felettünk.

Szólottam!

‹ Vissza