1. A gondolkodás csõdje

Bizonyára sokan emlékeznek még arra az idõszakra, amikor az orvostudomány biztos volt abban, hogy a rákot valami vírus okozza és idõrõl idõre felröppentek a hírek, hogy végre megvan a gonosztevõ, emberek millióinak adva meg a hitet, hogy hamarosan meggyógyulhatnak. Sajnos e remények szétfoszlottak. Ma már senki sem kutat vírusok után, az okokat a genetika és az anyagcsere szintjén keresik, arra a kérdésre pedig, hogy az egész folyamat mitõl indul el, mindmáig nincs egyértelmû válasz. Jelenleg a tudomány leginkább a daganatos sejtek, vagy a környezetük anyagcseréjébe való beavatkozással látja a gyógyítást megvalósíthatónak és komoly reményt fûznek a géntechnikai beavatkozásokhoz is. A klinikákon viszont egyetlen beteg esetében sem keresnek konkrét okokat, a diagnózis, tipus, fokozat, malignitás stb megállapítása után elkezdõdik a beteg gyógyítása az orvos legjobb tudása és a klinika anyagi lehetõségeinek megfelelõen.
A természetgyógyászat berkeiben közhelynek számít, hogy a rosszindulatú daganatok sokféle okra vezethetõk vissza: testi-fizikai oldalról a nem megfelelõ életmódra, hiányos, vagy rossz táplálkozásmódra, ahol létfontosságú anyagok nem szívódnak fel, a szervezet elsalakosodására vagy elsavasodására, mozgáshiányra és hasonló tényezõkre, míg lelki oldalról az érzelmi-gondolkodási negativitásokra, a fel nem dolgozott traumákra, egyszóval a lelki élet defektusaira. Sajnos az okok olyan sokrétûek és egyediek, hogy minden séma-felállítási kísérlet kudarcra van ítélve. Nem lehet a legjobb könyvekbõl sem megállapítani, Kovács úr, vagy Nagyné asszony mitõl betegedett meg. Itt bizony a természetgyógyásznak pszichológusnak is kell lennie, hiszen a beteg ember ahhoz van szokva, hogy mindent mondjon el a tüneteirõl, de az élete csõdjeit szégyelli, inkább elhallgatja. Testileg levetkõzik, de lelkileg inkább begombolkózik és nagyon el kell találni, kinek és mitõl nyílik meg.
Mindkét megközelítési mód esetén látványosan csõdöt mód az akadémikus tudományosságban szinte egyeduralkodó lineáris, egy ok – egy okozat elven mûködõ gondolkodás. A rák pont ugyanúgy nem beskatulyázható, okszerûségre fittyet hányó, multikauzális jelenség, mint maga az élet. Ezért is mondhatjuk, hogy az életmód, sõt maga az Élet betegsége.

2. A változtatás keservei

Isten mentsen meg mindenkit a kategóriákban gondolkozó gyógyítóktól! Õk azok, akik tanulmányaik alapján pár perc után megmondják mindenkirõl, mitõl betegek. Az egyik megállapítja, hogy a húsevés a bûnös, a másik szerint a szeretetlenség az ok, míg a harmadik kiingázza, hogy a baj valamelyik elõzõ életébõl ered, a negyedik szerint rossz helyen van az ágya – és így tovább. Utána következnek a bölcs tanácsok, amelyeket betartva biztos lesz a gyógyulás – elméletileg. Annyi bizonyos, hogy változtatások kellenek, de a változtatás nehézségeire is tekintettel kell lenni. A legtöbb ember számára az élet apró szokásai – így a táplálkozás is – egyfajta belsõ biztonságérzetet adnak, ami alapvetõ emberi szükséglet. A beteg ember, fõként, miután megtudta a diagnózist – ne feledjük, a hárombetûs szó:rák, a közgondolkodásaban azonos a halálos ítélettel – minden biztonságérzetét elvesztette. Ezután jön a gyógyító, aki még a maradéktól is megfosztja és ráolvassa, hogy mindaz rossz, amit és ahogy eddig csinált. Ugye ismerõs az a beteg, aki miután ezt végighallgatta, messzire elkerüli a természetgyógyászt, õ pedig megállapítja, hogy éretlen volt a tanácsok befogadására és a gyógyulásra?
A betegség lelki okaként megállapított problémákra gyakran halljuk az alábbi bölcs tanácsokat: engedje el, bocsásson meg, lépjen túl rajta! Ezek azok, amikkel a beteg ember biztosan semmire sem megy. Hiszen épp attól (is) beteg, hogy nem tudja megtenni, és attól sem fogja tudni, hogy valaki kívülállóként, szakmai tudása magaslatáról elõírja neki. Itt bizony lélekgyógyászra is szükség van, kézen fogni a beteget és elvezetni addig, hogy tényleg meg tudja tenni. Kijelenteni, hogy megtette, önmagát áltatni, hogy túl van rajta – reflex-szerû válasz a gyógyító imperatívuszára, de ugyanúgy nem ér semmit. Sajnos erre az ETI vizsga nem ad képességet.
Összességében: vajon nem lenne-e fontosabb tanácsok helyett az elvesztett biztonságérzetet és hitet visszaadni akkor is, ha tudjuk, hogy betegünk továbbra is meg fogja enni a pörköltet és haragudni fog a vejére?

3. A visszatérés veszélyei

Egy rosszindulatú daganatos betegség minden esetben teljes életcsõdöt jelent. A kiút kétféle: befejezni az életet, vagy újraszervezni, újraértelmezni. Az okos életmód tanácsok a lelki “felegyenesedést” kell, hogy kövessék, de akkor elengedhetelenek. Segítségükkel kell egy új életmódot kialakítani. Nem lebecsülendõ ennek a nehézsége, nem is mindig és nem is mindenkivel sikerül. Ha mégis, és mindenféle módszerek alkalmazásával együtt bekövetkezik a gyógyulás, jön a következõ buktató. A gyógyult beteg ugyanis olyan, mint a gyógyult alkoholista: amikor az elsõ pohárért nyúl, oda a gyógyulás. A rákosoknak nemigen mondják meg (kivéve például a Gerson-terápiát), hogy az életmód-váltás mindörökre szól, sohasem térhetnek vissza az elõzõ életvitelükhöz, ami érthetõ is, hiszen a csõdhelyzet körülményeit visszaállítani annyi, mint felidézni a csõdöt. Bizony van olyan eset, amikor a gyógyult beteg fellélegezvén, hogy túl van a nehezén, szép lassan visszaszokik a régi életmódjára, régi ételeihez és szokásaihoz. Ez persze azt is jelzi, nem volt igazán mély és meggyõzõdéses a változás. Ez pedig könnyen katasztófális lehet: kiújul a betegség. Lehet, hogy másutt és másféle daganat, de ugyanazt jelzi. A tapasztalatok szerint ekkor már nem lehet segíteni. Úgy tûnik, az életben egyszer kapunk lehetõséget, ezt kell véglegessé tenni.

4. Földanya védekezik

Ha az egyes ember életében fontos megtalálni a betegség okát, vajon nem lehet-e ezt globális léptékben is megtenni, hiszen nem elszigetelt jelenségrõl van szó, hanem az egész emberiséget fenyegetõ veszélyrõl?. Ezt a megközelítést több irányból is el lehet kezdeni és látni fogjuk, hogy ugyanoda jutunk. Az egyik lehetõség elindulni a Gaia elmélet szerint, a Földanya nézõpontjából. Eszerint a Föld nem egy holt anyagtömeg, amely más anyagtömegek körül kering az ûrben, hanem egy élõ és szuper-intelligens organizmus, amely tudatában van mindannak, ami a felszínén történik, képes önmaga és a bioszféra egyensúlyának fenntartására (homeösztázis). Évmilliókon keresztül a rendszer tökéletesen mûködött, mindaddig, amíg a milliárdnyi élõlény közül egy faj annyira ki nem kupálódott, hogy megtanult Gaia mûködésébe beavatkozni (Ugye ismerõs az istenekkel dacoló ember mítosza?). Úgy gondolta, az egész Föld az övé, amivel azt tehet, amit akar. És mivel mindenbõl egyre többet akar, felborítja az önfenntartó rendszereket. Hol kontinenseket változtat sivataggá, hol azt kockáztatja, hogy a tenger borítson el virágzó országokat, hol a termõföldet teszi tönkre, hol a levegõt, hol a vizet, veszélyeztetve ezzel nem csak önmaga, de valamennyi élõlény létét. Ha a Föld valóban szeretõ édesanyja minden élõlénynek, ezt nem nézheti tétlenül. Elõször megpróbálja figyelmeztetni renitens gyermekét – mondjuk természeti katasztrófákkal – de ha ez nem segít, keményebb eszözökért nyúl. Fájó döntés lehet, de a többi érdekében úgy is dönthet, végképp kiiktatja, akikkel nem lehet boldogulni. Akár a rák is lehet a megoldás. Annál is inkább, mivel épp ott tarol, ahol a Földdel és a biológiai egyensúllyal is a legtöbb rosszat teszik: a fejlettebb, iparosodottabb vidékeken. Thorwald Dethlefsen is egy ilyen analógiát lát a rákban: ahogyan az ember mohóságában mindent tönkretesz maga körül, úgy pusztítja a rákos daganat maga körül az ép szöveteket, míg az egész szervezet el nem pusztul. Szomorú kérdés: lehet, hogy az ember valóban egy rosszindulatú betegséggé fajult a Föld testén?

5. A tudat rákja az elsõ

Az elõzõ gondolatot folytatva Kovács úr vagy Nagyné asszony rákja nem csak az õ betegségük, hanem egy globális folyamat része, az egész emberiség rákjáé – amiben õk személy szerint akár ártatlanok is lehetnek. Tagjai viszont az emberiségnek és részei az emberiség kollektív tudatmezejének. Ez a tudat a beteg. Beleõrült a bármi áron való terjeszkedésbe, szerzésbe, kapzsiságba, a fogyasztásba és a kényelmes élet ígéretébe. Összezavarja az ép elméket is, mert mindezt fejlõdésnek állítja be. Ez a fogyasztói társadalom demagógiája, egyben halálos ítélete a Föld, a bioszféra és önmaga fölött. Ma az úgynevezett civilizált ember tudata rákos. Mindenkié, aki a fogyasztói társadalom bûvöletében él. Ez a rák primér formája. Amikor a testben megjelenik a daganat, az már az elsõ áttét, amit még követhet a többi. A gyógyulásnak abszolút esélye van, ha a folyamatot az elsõ fázisban le tudjuk állítani. A gyógyszerek: nemet mondani a reklámok igérte világra, itt és most, a realitásban élni, globális, felelõsségteljes gondolkodás, érzelmi-gondolati pozitivitás, befelé (és “felfelé”) vezetõ utak: önismeret, személyiségfejlõdés, lelkigyakorlatok, hit, ima, meditáció. Ha a tudat rákja ily módon meggyógyult, sem kiújulás, sem áttét nem várható. A gyógyítást önmagunkban, önmagunkon kell kezdeni. Nem várhatjuk a gyógyszert sem a gyógyszergyáraktól, sem a politikai vagy gazdasági hatalmaktól. Õk a betegségben érdekeltek, hiszen hasznot húznak belõle. Ha viszont meggyógyultunk, mi lehetünk a gyógyszer a többiek számára.is

Kövesi Péter

‹ Vissza