Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (1Mózes 1, 26-28) A bibliai szöveg nem csak arról szól, hogy Isten nem egy nagyszakállú öregúr a felhők fölött, hanem egyaránt magába foglalja a férfi és női létet, hanem arról is, hogy nem egy férfiembert teremtett, majd az oldalbordájából a nőt, hanem eleve mindkettőt. Az ember szó itt emberiséget jelent, amely férfiakból és nőkből áll. Feladatunk, hogy ezt ne csak biológiai szinten, hanem teljes személyiségünkkel valósítsuk, éljük meg.

 

Akinek van gyermeke, tapasztalja, hogy szinte már a születéstől kezdve mások, máshogy viselkednek a kisfiúk és kislányok. A szülők és a társadalom feladata, hogy az ösztön-szinttől a férfi és női szerepek tudatos megéléséig vezesse a felnövő gyerekeket.

Az ősi, szervesen felépülő társadalmakban és közösségekben ez teljesen természetesen zajlott. A kisfiú kardot, szekeret, lovacskát kapott, a kislány babát, akit etethetett, öltöztethetett. Eljátszhatták, megtanulhatták a korban létező összes férfi és női szerepet, megélhették ezek ősmintáit, az archetípusokat. Mintát kínáltak a család fiatalabb és idősebb férfi-és nőtagjai, és a közösségi hierarchiákban bizonyos helyet elfoglaló személyek.

 

A fiú útja

A felserdülő legénynek előbb-utóbb el kell hagynia a családját, hogy a maga erejéből váljon férfivá. Erre jó lehetőséget adott a katonáskodás, a külföldi tanulás, ami sokáig általános volt. A jobb képességű és tehetősebb fiúk külföldi egyetemre mentek, a szegényebbek mesterséget tanulni jutottak el a kontinens számos szegletébe. Maga az utazás, a vándorlás – gondoljunk a mesék vándorlegény, obsitos katona figuráira – az élet nagy iskolája, megedződés volt, mielőtt a fiatal családot alapított volna.

Az anya persze sokszor visszatartotta volna a fiát, de mindhiába. Milyen szép kifejezés a mesében, amikor a királyfi, vagy a szegényember fia elindul „világot próbálni”! Az anya gondoskodása jeléül hamubasült pogácsát ad az útra, az apa, a király pedig az utat már megjárt férfi bölcsességével felkészíti, merre menjen, mit tehet és mit nem, mitől óvakodjon, kivel hogy kell bánnia, ha kedves az élete. A fiú a mesében fegyvert kap vagy csináltat. Általában kardot, néhány mesében buzogányt – mindkettő a férfiasság fallikus szimbóluma.

Az utazás során a mesebeli fiú próbák sorával szembesül, ahol nem csak a testi ereje, ügyessége vagy ravaszsága, de emberi, erkölcsi minősége is megméretik. Beavatások ezek, amelyeken nagyon könnyű elbukni, sőt meg is lehet halni. Közben segítő és akadályozó erőkkel, személyekkel találkozik. Ő a harcos archetípusát testesíti meg, de megjelenik körülötte a király, a mágus (varázsló vagy pap is lehet), a segítségre szoruló öregember vagy koldus, az ellenség ördög, sárkány vagy ellenséges „veres vitéz” formájában, de gyakran megjelenik a szerelem is a királykisasszony iránt. Az anyján túl, találkozik a nőiség többi alakjával is: a szépséges királylánnyal, a gonosz banyával, a segítő öregasszonnyal, a jóságos vagy éppen az útjáról eltéríteni akaró, csábító tündérrel.

Végül, ha minden próbán átment, férfivá érett. Alkalmassá vált a házasságra, családalapításra, egybekelhetett a mátkájával. Megélt tapasztalatai pedig alkalmassá tették arra, hogy a fiát, majd unokáját is felkészítse a férfivá válásra. Így vagy úgy, de a régi idők legényeinek életében megvoltak a próbák, beavatások. Természeti népek körében ez a testi erő megméretését, a nélkülözések, sebek, fájdalmak elviselését jelentette, vagy vadászzsákmány elejtésével, egy ellenséges harcos megölésével bizonyíthatta, hogy képes megvédeni és eltartani az övéit. Aki megállta a próbákat, megünnepelték, hogy a férfiközösség egyenrangú tagja lett.

 

A leány útja

A kislányok beavatási útja külsőleg sokkal egyszerűbb volt. Otthonról csak ritkán mehettek el és akkor is hazatértek, miközben férfivá válás útján elindult fiú, ha hazatért is, nem gyermekként, hanem apjával egyenrangú férfiként vett részt az otthoni munkában. A leányt otthonról csak a leendő párja viheti el. Addig viszont a táplálás, otthonteremtés, majdani anyaság teendőit sajátítja el a ház körüli feladataival, játékaival, az anyaságra való felkészüléssel, ami szolgálat, és alázatot, szeretetet igényel. Próbái neki is vannak, az irigy nővérek, a gonosz boszorkány, a féltékeny és rivalizáló mostohaanya, vagy a még éretlen leányt szexuálisan elcsábítani akaró férfiak (a királylányt ostromló kérők vagy a farkas Piroska meséjében). A fordulópont a nővé érésben náluk pontosan meghatározható: a menstruáció megjelenése. Ám ez nem azt jelenti, hogy már kapcsolatra érett nők. Csipkerózsika elalvása az orsó megszúrása (vérzés) után, Hófehérke tetszhalottsága a rivalizáló mostoha mérgezett almája hatására ezt jelzi, ahogyan a természeti népeknél a serdülő leányok időleges elkülönítése is. Ebből az állapotból csak a saját próbáin már átesett fiatal férfi ébresztheti fel. Ekkor viszont már érett nő. A természeti népeknél ezt is megünneplik.

Különös, és fontos szimbolikája van a csúf békának is, akit a királylánynak meg kell csókolnia, hogy királyfivá váljon. Benne van a kislány félelme a leplezetlen férfiasság állatiasnak tűnő megjelenésétől, de az is, hogy az idétlen kamasz fiúból egy, már érettebb nő tudja előhozni a férfit.

Mind a fiú férfivá, mind a leány nővé érésében fontos szerepet töltöttek be a férfi- és a tőlük külön működő női közösségek, ahol a nemi szerepeket el tudták sajátítani, illetve a saját korosztályi közösségek, hol egymásra tudtak reflektálni. Ez a törzsi közösségektől a nem túl távoli múlt egyházi vagy polgári leány- és legényegyleteiig mindenütt megvolt.

 

Szerepek zavara, beavatások, közösségek hiánya

Röviden ez jellemzi a mai helyzetet. A fiúk életéből a beavató, férfivá érlelő utazás jószerrel eltűnt. Sok fiú az anyja szoknyája mellett nő fel, mindent készen megkap, anélkül, hogy küzdenie kellene érte. Apja sem tud segíteni neki, hiszen már ő is így nőtt fel. A tesztoszteron persze dolgozik, de ritkán találja meg azt az utat, ahol a fiú érett, erős, felelősségteljes férfivá válhat. A kötelező katonaság, visszásságai ellenére jó iskola volt, ám az elvárás, hogy minél kényelmesebb legyen a fiatal férfiak élete, ezt sokhelyütt eltörölte. Aki katonának jelentkezik, vagy sportolni megy, ezt a tudattalan hívást követi, a férfi-beavatást keresi. Eltorzult formában ugyanez jelentkezik az utcai, a kalandot mások zaklatásában, bűnözésben megélő bandákban, az extrém sportok, utcai autós-motoros száguldozások veszélykeresésében, kocsmaközösségekben, macsó viselkedésben. Ugyanez működik a konditermekben vég nélkül gyúró body-buildingesekben is, persze ettől ugyanúgy senki sem fog beavatódni, igazi férfivá válni, mint a deviáns viselkedéstől.

A másik véglet a „mama-hotel”, amikor a harminc éves kisfiú saját család alapítása helyett még mindig a szülei nyakán él – mert így a kényelmesebb, ha megmarad gyermeknek. Nincs kaland, nincs kockázat – és persze férfivá avatódás sem. Ami ugyanúgy elmarad, amikor a fiatal az iskolapad után azonnal a gép mellé áll vagy az íróasztal mögé ül.

Ugyanez történik a lányokkal is, akik szintén elfelejtettek felnőni. Vagy követik a szingli divatot, ahol szintén nem kell felelősséget vállalniuk másokért, nagyra nőtt Barbie-babaként csak a saját élvezeteikért élnek, shoppingolnak, buliznak (ha megtehetik) pasiznak az elköteleződés igénye (és képessége) nélkül.

Fájdalmas hiány a segítő közösségek megszűnte is. Ha egy pszichológus női önmegélő csoportot szervez, arra még talál jelentkezőket. Férficsoport szervezése viszont egyértelmű kudarc-ma még. Betegesen félünk a „lelkizéstől”, mint férfihoz nem illő dologtól, és hogy „homokosnak” néznének bennünket, ha ilyen helyekre járunk. Mindkét nem esetében működik a módosult tudatállapotokon keresztül történő, szimbolikus formában történő beavatódás is, megvannak a kidolgozott formái, kár, hogy kevesen tudnak róluk, és akkor sem az érintett korosztály szokott ilyen workshopokra vagy terápiás ülésekre járni.

 

Maradni, leválni vagy elmenekülni

A felnőtté váláshoz döntő fontosságú a szülőkről való leválás. A hagyományos társadalmakban a fiúkat előbb, a lányokat később engedi el a szülői ház. Szimbolikusan ez akkor is megtörténik, ha a szükség egy fedél alá kényszeríti a különböző nemzedékeket. Csak hiszi magát jónak az a szülő, aki majomszeretettel csüng a gyermekén és minél tovább otthon szeretné tartani. Csonka családban a fiúgyermek pótolja az anya számára a hiányzó férfit. Szörnyű terhet rak az egy serdületlen fiúra. A fordítottja sem jobb, amikor az anya meghal, és egy gyereklánynak kell a családról való anyai gondoskodást átvállalni. Ám teljes családokban is gyakori a fiatal el nem engedése. Természetesen nehéz feladat elengedni egy fiatal emberkét, aki eddig a mi védőszárnyaink alatt nőtt fel, de meg kell tenni, az ő érdekében. Régen nem csak elengedték, de el is küldték őket, amikor úgy látták, itt az ideje. Amikor pedig a szülők zsarnokoskodnak épp, hogy felnőtt gyermekük fölött, a fiatalnak gyakran nincs más lehetősége, mint elmenekülni otthonról. Ha úgy érzi, nem áll meg a saját lábán, belemenekül egy szükség-kapcsolatba, házasságba, aminek többnyire nincs, nem is lehet jó vége.

 

A nemi szerepek tisztázatlanságáról szól a feminizmus is. A valaha a nők jogi egyenlőségéért indult mozgalom mai vadhajtása a maszkulin, szingli nő, aki minden áron menedzser akar lenni, megmutatni, hogy a férfiszerepekben is jobb a hímneműeknél, férfias izmokat növeszt, súlyt emel, bokszol, vagy férfimódra gyűjti a szerelmi trófeákat. A rezzenéstelen arccal gyilkoló akcióhősnőnél nagyobb szereptévesztést is nehéz elképzelni. Természetesen nem akarjuk a nőket a fakanál mellé kényszeríteni, és a férfi is képes elmosogatni, de sok nő szenved a társadalmi kényszertől, amely meg is akadályozza őket abban, hogy teljes értékű emberek legyenek. Márpedig, ha a nők férfiasan kezdenek működni, a férfiak törvényszerűen elfelejtik a férfias szerepeket. Vitatható felállás, ahol, amíg a nő üzleti tárgyaláson döngöli agyagba ellenfeleit, netán katonai akciót vezényel egy háborús övezetben, a férfinak az otthoni takarítás marad. Aztán az andrológiai szakrendelés, ha az ágyban sem tud férfiként funkcionálni. A tengerészgyalogos G. I. Jane (Demi Moore alakításában) és a „kismama” Schwarzenegger – elrettentő példák.

Ha két, igazi felnőtté avatódás nélküli, eltorzult mintákon felnőtt gyerek összekerül, erős, próbákat is kibíró párkapcsolatról szó sem lehet. Szexualitásuk is éretlen, ami azt jelenti, hogy a másikat élvezeti cikknek tekintve, csak a saját élvezetüket kergetik. Csoda, hogy a házasságok több mint fele három éven belül felbomlik? Valójában nem sok fogalmuk van a felnőtt férfi és női létről. És még nem beszéltünk a szexualitás beavatásairól, ami a nyugati társadalmakban még mindig többé – kevésbé tabu téma, és amit a törzsi vagy távolkeleti kultúrák nálunk sokkal jobban oldottak, oldanak meg. De ez egy másik írás témája lehet.

 

Jelenleg a fogyasztói társadalom egésze is megnehezíti a tényleges felnőtté válást. Az önálló, felelősségteljesen gondolkodó, önérvényesítő, nemet mondani is tudó, felnőtt ember nem lesz engedelmes fogyasztója sem termékeknek, sem politikai eszméknek. A hosszúra nyúlt gyermekévek, tanulási idő sem könnyíti meg a helyzetet. Tagadhatatlan, hogy bizonyos régi minták átformálódtak, régi alakjukban idejét múltakká váltak. A társadalmi, családi viszonyok megváltozása új szerepeket, a férfiasság és nőiesség új nehézségeit, és új megélési formáit hozzák felszínre, amelyekre még nem vagyunk felkészülve. Pedig nagy szükség lenne rá.

‹ Vissza