Kövesi Péter honlapja
Kövesi Péter honlapja

Átok, rontás, megszállottság

Mindenkivel előfordulhat, hogy úgy érzi, semmi sem sikerül, sorozatban érik a kellemetlenségek, indokolatlanul elutasítják, megharagszanak rá, sérelmeket szenved el – és nem tudja, miért. Van, aki azt mondja, véletlen, mások azt keresik, mit rontottak el, néhányan kedvezőtlen bolygóállásokra gyanakszanak, de sokan vélik az ilyesmit átoknak, rontásnak, fekete mágusok, boszorkányok vagy elhalt lelkek ármánykodásának. Érezhetően, évről évre többen. Ebben nyilván nagy részük van a mágia, jóslás, rontáslevevés gombamód szaporodó művelőinek, akiknek biztos megélhetési forrás az ilyesmi megszüntetése. Az árfolyam akár több százezer forint is lehet, aminek fejében leveszik a rontást, oldják az átkot, elküldik a megszálló szellemeket A kellemetlenségek lehet, hogy megszűnnek, lehet hogy nem. Mielőtt azonban pálcát törnénk fölöttük, érdemes alaposabban megnézni, mi is történik ilyenkor, és mit lehet tenni ellene?

Alanyi szinten élni

A legelső kérdés, hogy mennyire tudunk felelősséget vállalni magunkért. Úgy is mondhatnánk, mennyire vagyunk – lelkileg, szellemileg – felnőttek, kompetensek. Mindennek, ami történik velünk, beláthatóan vagy nem felismerhetően, de oka van, és minden, amit teszünk, gondolunk vagy mondunk, oka lehet elkövetkező dolgoknak. A keletiek ezt oksági láncolatnak nevezik, és ez a „függő keletkezés” elméletének alapja. Nem létezik, teljességgel kizárt, hogy akivel sorozatban történnek a kellemetlenségek, semmiről se tehetne. Legfeljebb nem tudja, vagy nem akarja belátni. Sajnos a felelősség nem vállalása, a kibúvás, másra hárítás olyannyira uralja az életünket, olyannyira jelen van a mindennapjainkban és sokszor látjuk „fentről”, a politika nagyjaitól is, hogy lépten-nyomon azon kapjuk magunkat, hogy mi is ezt tesszük. És még jó, ha felismerjük. Alapvetően azt kellene belátnunk, hogy ami velünk történik, abban több-kevésbé mi is benne vagyunk, alanyai és nem tárgyai vagyunk az életünknek.

Ha valaki úgy érzi, megátkozták, rontást tettek rá, meg kell kérdezni (önmagunktól is adott esetben), hogy kinek állhat ez érdekében. Kit bántott(unk) meg, kik haragudhatnak rá(nk) és miért? A válasz gyakran az, hogy nincs ilyen, nincsenek haragosok, ellenségek, senkinek sem ártott(unk), bizonyára valaki „csak úgy” csinálja. Ez persze fölöttébb valószínűtlen. Minden gyakorló terapeuta találkozik ilyen esetekkel. Amikor valaki úgy érzi, hogy akarata ellenére folyamatosan, nap-mint nap zaklatják, rossz gondolatokat, ártó energiákat stb. küldenek nekik, szexuálisan molesztálják távolról (különösen gyakori eset!), meg lehet kérdezni, ugyan kinek lehet ő olyan fontos, hogy a teljes napját az ő befolyásolásával, „mágiázásával” töltse? Válasz többnyire sincs, józan ésszel nem is lehet. Akár a paranoiás üldözési mánia, vagy az ún. borderline személyiségzavar gyanúja is felmerülhet. A szexuális zaklatást (többnyire izgatást) érzők estében pedig szexuális kielégületlenség, frusztráció feltételezhető. Skizofrén betegek mágikus-misztikus téveszmékkel teli világában is megjelenhetnek ilyen félelmek.

Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy minden ilyen eleve kitaláció, csak azt, hogy nem ritka a képzelgés. Lényegüket tekintve ezek lehetnek létező, megtörténő energetikai ráhatások, ahol szinte minden lehetséges. Ahogyan lehet imával, energiaküldéssel, telepátiával segíteni, gyógyítani, ugyanígy ártani is, negatív irányban befolyásolni valakinek a tudatát vagy energiarendszerét – ugyanis erről van szó. Egyre-másra jelennek meg könyvek az ilyen praktikákról. Szerencsére aki csak technikát, könnyen követhető receptet lát bennük, annak nemigen sikerülnek, de ha valaki erős koncentrációval rendelkezik és elegendő energiát tud belevinni, annak a kezében akár működhetnek is. Egyes látók képesek az ilyet észlelni, azt is láthatják, kitől erednek ilyen hatások, és képesek „elvágni”, megszüntetni az ilyen energetikai befolyásoltságot. A módszereik sokfélék és nagyon egyéniek lehetnek. Más kérdés, hogy aki a mások életét rossz irányba akarja befolyásolni, ezzel milyen felelősséget, karmát vesz magára. Vannak, akik képesek ilyen hatások előidézésére, de nyilván sokkal kevesebben, mint akik meg vannak győződve, hogy azért nem sikerülnek a dolgaik, mert fekete mágia áldozatai lettek. Akármi is a magyarázat, egy ténylegesen létező lelki és energetikai teherről van szó. Nagy ellenség a félelem, amely bármikor megteremti azt, amitől félünk és képes lebontani ez elért eredményt. Félelem nélkülivé pedig a hit, az a belső bizonyosság tehet, hogy ameddig a helyes úton járunk, addig mintegy védelem alatt állunk, és semmilyen negatív befolyásolásnak nem vagyunk kitéve. Az ilyen emberről minden negatív energia, ráhatás lepattan. Minden tanult elhárító védelmi módszer csak ezzel együtt hatásos, de ez az erő és magabiztosság nem sok emberben van meg.

Hogyan átkozzuk meg önmagunkat?

Ha talán nem is mindig, de a legtöbb esetben a balul sikerült dolgok magyarázata egészen más
is lehet. Nem kell ellenségünknek lenni, nem kell boszorkányhoz mennie, képesek vagyunk saját magunknak is megtenni minden rosszat.

Valamennyiünkben ott él egy belső felvigyázó, aki segít, helyesel, jutalmaz, más esetben figyelmeztet, dorgál, büntet. Úgy hívják, hogy lelkiismeret, erkölcsi mérce. Nem születünk vele, szüleink, nevelőink, a társadalom építi belénk, már egészen kicsi korunktól. Persze akkor még kívülről kapjuk a visszaigazolásokat, elismerést vagy feddést a tetteinkért, de ahogy növekszünk, a külső kontroll egyre inkább belsővé válik. Amikorra a szüleink elengedik a kezünket és társadalmilag is (többé-kevésbé) önállóvá válunk, tudattalanunkban már ott működik ez a kontroll. Freud szuperegónak nevezte (nem összetévesztendő a jungi Self fogalmával), és ez akár olyan is lehet, mint egy könyörtelen csendőr, vagy inkvizítor. Ilyen módon, amikor megsértjük a belső normákat, túllépjük a határokat, saját magunkra mondunk ítéletet. Ez lehet tudatos, ilyenkor az ember belátja a hibát, megbánást tanúsíthat és változtathat. Fontos az is, hogy tudjunk megbocsátani magunknak, továbblépni, és ne éljünk lelkiismeretfurdalással. A kereszténység feloldozó rituáléi ebben sokat segítenek a hívőknek.

Előfordulhat, hogy nem is tudatosul teljesen, mi volt a hiba. Lehet, hogy megpróbálunk tudatosan egy másféle értékrendet követni, fellázadni, a főnök mégis a tudattalan. Ha megsértettük a belső értékrendet, megbüntet, azaz megbüntetjük saját magunkat. Elrontunk egy kapcsolatot, haragosokat szerzünk, elszalasztunk egy nagyszerű lehetőséget, megbüntet az adóhivatal, elbambulunk és összetörjük az autónkat, és ugyan mire gondolna a felelősségvállaláshoz, önvizsgálathoz nem szokott ember, ha két héten belül háromszor koccan, mint hogy átok ül rajta vagy a kocsiján? Elkezd félni, és a félelemmel még jobban felerősíti a „rontást”. Iszonyú pánik lesz úrrá rajta, ami minden segítségnyújtást megnehezít. Elrohan a rontáslevevőhöz, aki, ha nem ismeri fel, hogy miről is van szó, vagy anyagi érdekeit tekinti inkább (és nem mindenki mondja azt, hogy önt nem megrontották, csak a lelkiismerete nem tiszta), elvégzi a maga szertartásait, még védelmet is tesz rá, és közli a klienssel, hogy megszűnt a baj. Az megnyugodva távozik, és egy darabig valóban jól érzi magát. Aztán kezdődik előröl, jöhet a következő mágus, és előbb-utóbb teljes függőség alakul ki. Eljut valakihez, aki szerint szellemek ülnek rajta, vagy ördögűzőhöz, aki egyenesen a sátánt látja. Nem kevesen járnak így, és már aggodalmaskodva keresik az újabb rontás jeleit magukon. Kialakul egy ördögi kör, amelyen sem a boszorkány, sem a gyógyszeres pszichiátriai kezelés nem segít, csak ha nem olyan pszichoterapeutához kerül, aki megláttatja vele a valódi okot, feloldja a félelmeket, és abban segít, hogy meg tudjon bocsátani magának.

Megszállottak és megszállók

A szellemtani értelemben vett megszállottság eseteiről és gyógyításukról könyvek sorát írták már, jókat és rosszakat egyaránt. Ez sajnos ténylegesen létező jelenség, ráadásul nem is túl ritka. Az ezotéria magyarázata szerint előfordul, hogy a nem túl magas szellemi szinten élő ember halála után mintegy itt ragad testetlen „entitás”-ként a földi régióban és mivel saját teste már nincs, és nem is tudatosult benne, hogy már nem a fizikai világhoz tartozik, megpróbál megnyilvánulni, befolyásolni, irányítani az élőket, energiájukból táplálkozni. Többnyire nem rossz szándékkal, csak mert nem tud mást tenni. Edith Fiore amerikai pszichoterapeuta „Nyugtalan Holtak” című alapművében hosszasan sorolja, milyen tünetei vannak az ilyen jellegű megszállottságnak, és hogyan lehet segíteni rajta. Gyakori fejfájás vagy furcsa betegségtünetek, enerváltság, energiahiány, a testsúly vagy bizonyos szokások hirtelen megváltozása, irracionális félelmek, belső hangok, olyan érzés, hogy valaki más irányítja – alapos gyanúra adhatnak okot. A gyógyítás alapja az elhunyttal való kommunikáció (akár érzékeljük az ittlétét, akár nem), a megértő, segítő hozzáállás. Még akkor is, ha bosszantó jelenségeket produkál (negatív változások valaki személyiségében, fizikai jelenségek, tárgyak elmozdulása, zajok stb.). A terápia lényege, hogy az itt ragadt lélek lássa be, hogy a teste meghalt, tovább nincs itt dolga, és menjen el a fény felé.

Olykor egy elhalt hozzátartozónak van közlendője – ha valamilyen módon sikerül az itt maradottakkal ezt megértetni, el is távozik. Azt leszögezhetjük, magasabb rendű szellemi lények nem hoznak létre megszállottságot, tőlük segítő sugallatokat lehet kapni. Alapvető tévedés, hogy az elhunytak a túlvilágon mindentudóak vagy isteni energiákat közvetítenek az ittenieknek. Attól, hogy „odaát” vannak, lényegileg olyanok maradtak, mint itt voltak. Aki itt ostoba volt, nem lesz ott sem bölcs, a rosszindulatúból se jóságos. Aki szórakozásból kezd szellemet idézni – ez sajnos fiatalok körében egyre gyakoribb – jó eséllyel számíthat a megszállottságra. Nem véletlenül tiltja az egyház a halottak megidézését. Érdemes jól meggondolni, mielőtt ilyen helyekre menne valaki. Még arra sincs garancia – ahogyan egy előző írásunkban már volt szó erről – hogy aki angyalokat akar megidézni, valóban velük fog találkozni. Önjelölt guruk sok tetszetős, de félrevezető dolgot tanítanak, és sokan csak akkor jönnek rá, amikor már megvan a baj.

Ismeretes a démoni megszállottság fogalma is, amikor a szellemvilág alsó szintjeiről kifejezetten ártó szándékkal jön valaki. Ez valóban szörnyűségeket tud produkálni, aki egyszer látott ilyet, biztos, hogy nem felejti el. Hit kérdése, ki fogadja el az ilyesmi létezését, és senkit sem akarunk itt befolyásolni. Ha materialista környezetben történik meg, mentőt hívnak, a pszichiátriára viszik a szerencsétlent, nyugtatókat kap és rásütik ez elmebetegség bélyegét. A kétségkívül látványos „Gonosz szellem, Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, távozz innen!” felszólítással operáló laikus ördögűzés is többnyire hatástalan, akárcsak a feszület vagy a fokhagymafűzér felmutatása. A katolikus egyháznak (bár a mai világban nemigen hangsúlyozzák), megvannak ördögűzésre kiképezett papjaik, és az erre szolgáló ún. „római rituálé” nevű módszere. Amatőr ördögűzők helyett inkább hozzájuk érdemes fordulni. Ők feltehetően megfelelő lélektani felkészültséggel is rendelkeznek, hiszen nem csak a démonnal kell foglalkozniuk – ha ott van egyáltalán – hanem a bajba jutott, kétségbeesett emberrel is.

A szkeptikus persze azt gondolja, hogy az egész csak képzelgés, önszuggesztió – de ha egy másik szuggesztió ezt meg tudja szüntetni, semmi baj. A megszállottság jellegű tünetek másik megközelítési módjánál nem keresnek idegen entitást. Az „Ego State” nevű pszichoterápiás módszer abból a feltevésből indul ki, hogy az ember személyisége részek szerves összhangja révén működik. Erről egyes „részek” leszakadhatnak, és mintegy önállósítva magukat, olyan jelenségeket hozhatnak létre, amelyek az illető számára ártalmasak. Ebben az esetben ugyanúgy meg lehet szólítani őket, mintha idegen lelkek lennének, csak éppen nem a fénybe kell elvezetni őket, hanem megérteni, mit akarnak, és visszaintegrálni őket a személyiség egészébe. Ez éppoly hatásos lehet, mint a szellemtani megoldás. Végső soron mindegy is hogyan, de a baj megszüntethető.

Kövesi Péter
www.spiritualterapia.hu
Brian tracy: maximális teljesítmény

‹ Vissza

Legfrissebb kiadványaim

Szent László táltosa

A történet Szent László királyról és a táltosságról szól, az előző két könyvből ismert hajdanvolt táltos, Bacsa elbeszélésében - természetesen ehhez illő stílusban. A könyvet a debreceni Unicornis Alapítvány adja ki,...

Részletek »

Vaskorona

Új regényem, „A vaskorona” (Tarandus kiadó) kapható a nagyobb könyvesboltokban (pl. Libri, Alexandra) és, egyes magyarság-könyvesboltoknál. A kiadó honlapján keresztül () olcsóbban hozzájuthatsz! Megrendelés Nézd meg, miről szól a könyv: Kövesi Péter: A Vaskorona (tartalmi...

Részletek »

Megnézem az összes kiadványt »

Friss hírek

Elkészült új regényem, a “Szent László táltosa”

2015 november 28. szombat - 12:52

Örömmel tájékozatom régi és új olvasóimat, hogy elkészült új regényem, a "Szent László táltosa", amely bizonyára örömöt fog szerezni "A Pilis-összeesküvés" és a "Vaskorona" kedvelőinek, hiszen azok történéseinek korai előzménye....

Elolvasom »

Mi is az igazi “kapcsolatteremtő gyógyítás”?

2015 november 25. szerda - 15:21

A reiki az igazi „kapcsolatteremtő gyógyítás”! Mi emberek, már csak olyanok vagyunk, hogy újra és újra felfedezzük a spanyolviaszt.  Az emberiség évezredek óta tudja, hogy a spirituális, holisztikus gyógyítás lényege az...

Elolvasom »

Megnézem a többi hírt is »

Küldd el barátaidnak email-ben Email küldése
X