Mióta elterjedt a köztudatban, hogy túlságosan savas a szervezetünk, gombamód szaporodnak a gyógytermék- és bioboltokban a lúgosító táplálékkiegészítők. Sajnos nem csak a vásárlók, de sokszor az eladók sem tudják pontosan, hogyan és miért is kell lúgosítani a szervezetet, olykor a csak a termékajánlók szövegét ismerik – amelyek nyilvánvalóan az adott termék előnyeit dicsérik. A kispénzű vásárlók pedig sokszor nem tudják megvásárolni a boltok vagy MLM hálózatok divatos termékeit.

Cikkünkben körül szeretnénk járni, miért is szükséges a lúgosítás (ha kell egyáltalán), és hogyan lehet helyesen – és alkalmasint akár ingyen is – a kívánt hatást elérni.

A savas és lúgos kémhatás a szervezetben

A szervezet sav-lúg (bázis) háztartása a bio- és elektrokémiai egyensúly fenntartásának fontos eszköze, amelyet meglehetősen bonyolult szabályzó mechanizmusok irányítanak, és amelyeket nem lehet egy-két mondatban leírni. Ahhoz, hogy életfolyamataink megfelelően működjenek, a különböző szerveinkben különböző kémhatású közegre van szükségünk. Olyan, hogy az egész szervezet savas vagy lúgos, egyszerűen nem létezik. Az ideális kémhatás szervenként változik. Ráadásul a sav-bázis viszonyok állandóan és dinamikusan változnak, olykor igen széles határértékek között.

A savasság-lúgosság mértékegysége a pH-érték, amely 1 és 14 között változhat. A 7-es pH-érték a semleges kémhatás, az ettől kisebb számok a savasságot, a nagyobbak a lúgosságot jelentik. A vér, az epefolyadék, az agy-gerincvelői folyadék, az ízületi folyadék többé-kevésbé lúgos, míg a gyomornedv erősen savas. De savasnak kell lennie a bőr felszínének vagy a hüvelyváladéknak is, hogy védelmi funkciójukat betöltsék. A vizelet pH-értéke, amelyet a laikusok (és a lúgosító termékek forgalmazói) hiteles mérési lehetőségnek tartanak, igen széles határok között, 5 és 8 között változhat, azaz a savastól a lúgosig, a tápláléktól és más tényezőktől függően. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a savasság kóros állapotot jelent, sokkal inkább a szervezet egyensúlyát fenntartó mechanizmusok helyes működését (vagy arra irányuló törekvését, a fölös savasság kiválasztását) mutatja! A pH-papírral történő mérés legfeljebb a 24 óra alatt gyűjtött vizelet vizsgálata alapján lehetne valamelyest mérvadó, szabványosított étkezés és egészséges vese mellett. Valamelyest, mert az indikátor csík az ammónium-kötésben távozó savakat (amelyek a vizelet szagát adják) nem minden esetben mutatja ki. Ehhez sokkal bonyolultabb, otthoni körülmények között aligha elvégezhető laboratóriumi vizsgálatokra lenne szükség, csakúgy, mint a vér pH értékénél, amely ráadásul folyamatosan változik a légzés, munkavégzés stb. függvényében. A legkönnyebben mérhető nyál pH-értéke is csak komoly savas irányba történő (és nem közvetlen étkezés utáni) eltolódás esetén jelent veszélyes állapotot.

Mindezzel nem a lúgosítás fontosságát és a savasodás veszélyét szeretnénk elbagatellizálni, csupán az általánosításokat és téves információkat helyesbíteni. A savas közeg ugyanis valóban kedvez az oxigénszegény környezetben szaporodó mikroorganizmusok, gombák, rákos sejtdegenerációk szaporodásának, a cukorbetegség és vesebajok kialakulásának, a reflux-betegségnek, az immunrendszer gyengülésének, allergiás-asztmás tüneteknek, gyulladásoknak, csontritkulásnak, idegrendszeri panaszoknak, teljesítőképességünknek és egyáltalán a közérzetünknek. Nem véletlenül mondjuk, hogy valaki savanyú ábrázatot vág!

Ugyanakkor a túlzott lúgosság, az alkalózis (amit azért természetes körülmények között nehezebb elérni) is okoz hányást, idegrendszeri panaszokat, magas vérnyomást (a nátriumszint növekedése miatt).

A szabályzó mechanizmusok

A szervezet sav-lúg háztartásának fenntartásában több szervünk és működésünk vesz részt: a vese, a tüdő, a verejtékezés, és maga a vér is. Emellett létrejönnek olyan, ún. puffer-vegyületek, amelyek az eltolódások kiegyenlítését szolgálják. Ezek egy gyenge sav és egy erős lúg sói, tipikusan ilyen a szódabikarbóna (NaHCO3, nátrium hidrokarbonát), amelyről még a továbbiakban lesz szó.

A vér pufferelő hatása az erősebb savakat megköti, miközben szénsav, egy gyenge sav keletkezik. A további megkötést (leegyszerűsítve) a hemoglobin, a vörösvértestek végzik el. Ez a folyamat szorosan összefügg a légzéssel és a tüdő anyagcseréjével. A légzés során az oxigén és széndioxid (amely a szénsav alapja) cserélődik, ahol a széndioxid enyhén savas, az oxigén enyhén lúgos irányba mozdítja az egyensúlyt. Ezt a szervezet a légzés ritmusának (légzésszám) és mélységének változtatásával oldja meg, amely természetes körülmények között köztudottan szorosan összefügg a fizikai és pszichés tevékenységünkkel.

A vese, illetve a vizelet-kiválasztás feladata a fölös sav (savasabb vizelet) kiválasztása révén megőrizni, illetve helyreállítani a megfelelő kémhatást, ahogy már volt róla szó. Ha a vizelet savassá válik, a megfelelő táplálkozás, légzés és esetleges táplálék-kiegészítők mellett sokkal több vizet kell inni. A verejtékezéssel is savtalanítjuk a szervezetet, illetve a bőr enyhén savas természetes pH értéke a baktériumokkal szembeni védekezést szolgálja. Ezért nem célszerű az izzadást radikálisan megszüntetni, illetve fogyás céljából az izzadság eltávozását megakadályozó légzáró öltözetben edzeni.

A pH érték szabályzásában a fő szerepet játszó hidrogénionokon kívül fontos szerepet kap a kalcium (csontritkulás!), illetve a kálium – nátrium egyensúlyban tartása is. Ha a savasodással (vagy túl sok káliumot tartalmazó konyhasóval) a kálium kerül túlsúlyba, jönnek a szívpanaszok, ha pedig a lúgosítással túl sok kálium távozik, a nátrium túlsúlya vízvisszatartást (ödéma), veseproblémákat, magas vérnyomást (és ezzel kapcsolatos szövődményeket) okoz.

A savasodással járó tünetek ugyanakkor felfoghatók úgy, mint a szervezet törekvése az egyensúly helyreállítására, a fölös sav kiválasztására. Egy érdekes „hasonlót a hasonlóval” módszert is meg lehet figyelni, amikor a gyomor a savasságra fokozott savtermeléssel reagál, hogy a lúgosító reakciókat „felébressze”!

Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a jelen életformák mellett a savasodás ténye nem igaz, csupán azt, hogy a „lúgosítás” célja mindössze a fölös savmennyiség lekötése, semlegesítése, kiválasztása lehet!

Hogyan lúgosítsunk?

A két legalkalmasabb „eszköz” erre a táplálkozás és a légzés. A kedves Olvasó számtalan helyen talál táblázatokat a lúgosító és savasító élelmiszerekről, de ha csak annyit tesz, hogy elhagyja a túl sok szénhidrát, cukor, fölösleges fehérjék, olajos gyorséttermi „junkfood” fogyasztását, ezek helyett inkább zöldségeket, levélzöldséget, nyers salátákat fogyaszt, máris tett az egészsége érdekében.

Sokan úgy gondolják, hogy a savanyú gyümölcsök, például a citrom savasítanak, holott ennek az ellenkezője igaz: egyszerű citromos vízzel is lehet lúgosító kúrát végezni. Mivel az ízlelőbimbóink nem reagálnak a lúgosságra, csak a savas (savanyú) ízt tudjuk érzékelni.

A légzés sav-bázis szabályzó mechanizmusa rendkívül összetett és érdekes folyamat. Nyugalomban, pihenés vagy meditáció alatt a légzésszám és a légzés mélysége csökken. Ilyenkor több széndioxid marad a vérben, azaz savasodni kezd. Fizikai teherbírásunk csökken, ugyanakkor hajlamosabbak vagyunk spirituális élményeket átélni. Bizonyos jógalégzés-fajták épp ezt segítik elő. Érdekes módon a kissé savasabbá váló vér több oxigént képes megkötni, hogy csökkentse az oxigénhiányt.

Erős fizikai igénybevételnél a légzés szaporább és mélyebb, több oxigén kerül a vérbe, amely ezáltal kis mértékben lúgosabbá válik, Terhelhetőbbek leszünk, de spirituálisan kevésbé fogékonyak. Ha szándékosan akarunk a légzéssel lúgosítani, nem kell mást tennünk, mint a teljes tüdőkapacitást kihasználó ún. teljes jóga légzést, hasi légzést, vagy az ún. paradox légzést végezni naponta többször néhány percen át. Mellesleg a böjtölés is savasít, amit a helyes légzéstechnikával lehet kiküszöbölni. A helyes légzés technikája rövid idő alatt megtanulható, és semmibe sem kerül. Itt csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy a felgyorsított légzés, az erőteljes és hosszan tartó hiperventilláció (transzlégzés, holotróp légzés, rebirthing) szintén intenzív spirituális élményeket vált ki módosult tudatállapotban, de ez az extrém légzésforma nem ajánlható mindenkinek, főleg nem felügyelet nélkül!

Végezetül megemlítjük azt a szert, amely szintén (szinte) ingyen segíti a lúgosítást: ez a már említett szódabikarbóna. Mivel a szervezetünk is előállítja, természetes anyagnak tekinthetjük. Ha ezt megemlítjük valamely gyógytermék-forgalmazónak, valószínűleg azt fogja mondani, hogy tévedés, mert a bikarbóna éppenséggel savasít. Ez viszont csak túlzott bevitel esetében igaz, amikor is a gyomrot semlegesítés céljából valóban több gyomorsav termelésére készteti. Egy két hetes kúra napi kétszer egy kávéskanál vízben feloldott szódabikarbónával minden igényt kielégítő kezelés a savasság ellen. A bikarbóna méregtelenítésre is alkalmas, fürdővízben vagy lábfürdőben feloldva, elpusztítja a bőrgombákat, fertőtleníti a szájüreget, fehéríti a fogakat, sőt jó lábizzadás ellen, és száraz formájában a cipők, vagy a lakás légterének szagtalanítására is.

Tullio Simoncici olasz rákkutató orvos még fantasztikusabb dolgot állít a szódabikarbónáról: a rákos daganatok belsejébe juttatva elpusztítja a daganatsejteket. Ezt viszont csak klinikai körülmények között lehetne elvégezni.

‹ Vissza