Kövesi Péter honlapja
Kövesi Péter honlapja

Tabuk nélkül? – erotika a Vízöntő-korban

Sodor bennünket az idő árja, visszavonhatatlanul haladunk a Vízöntő kora felé, sőt talán már benne is vagyunk. Valaha, a Kos világkorszakában, ezelőtt két-négyezer évvel áthághatatlan vastörvények szerint éltünk, tudtuk, mit szabad és meddig, a törvények adtak biztonságot, a vétkeseknek pedig nem volt irgalom. Azután a Halak elhozta a megbocsátó kegyelem, a felebaráti- és istenszeretet parancsolatát, legalábbis elviekben. A Vízöntőben viszont minden eddigi törvény és szabály megkérdőjeleződik. A határok átléphetők, átértelmezhetők, és gyakran azt sem tudjuk, hogy vannak-e még egyáltalán?

 

 

Korunk egyetemes jelszava: meghaladni, megújítani a régit, átlépni a korlátokat! Az élet minden területén nap-mint nap tapasztaljuk, hogy ez mennyire igaz, a művészettől az űrkutatásig. Erkölcsi téren pedig megkérdőjelezzük az eddig áthághatatlan szabályok létjogosultságát – és ez az erotika, a szexualitás terén is megjelenik. Ez érthető is, hiszen az egyik legerősebb mozgatóerőnkről van szó.

A korlátok átlépése természetesen ott kezdődik, hogy tisztázzuk, hol húzódnak ezek? Mi a helyes, már ha van egyáltalán ilyen? Mi a bűnös, perverz és az erkölcstelen? Bizonyos jelenségek mindig is voltak, és minden kor a saját ízlését vélte a legjobbnak. Most mintha elveszett volna ez a mérce. Vagy mintha egyszerre sok norma lenne érvényben. Egymás mellett élnek a legkonzervatívabb, legkorlátozóbb erkölcsi normák (például az arab világé) és a legszabadosabb felfogások, a keresztény világ pedig kénytelen szembenézni azzal, hogy nekik is korszerűsíteni kell, ha nem akarják a belső feszültségeket növelni és a híveket elveszíteni. A hagyományos, életre szóló házasságra vonatkozó elképzeléseket is meghaladta az idő. A hagyományos nemi szerepek válsága, de legalábbis átértékelődése úgyszólván lerágott csontnak számít – ami nem jeleni azt, hogy meg is lenne oldva

A szexualitást szabályzó erkölcsi elvek és vallási parancsolatok eredetét jól ismerjük. Egy részük olyan egészségügyi, népesedéspolitikai, törzs- család- és tulajdonvédelmi szempontokat tükröz, amelyek hasznosak lehettek egy adott korban, mára viszont eredeti funkciójuk elveszett. Ilyen a bibliai parancsok és a mózesi törvények egy része. Más részük viszont olyan genetikai, mentálhigiénés célokat és egyetemes lelki szükségleteket tükröz, amelyek ma is érvényesek. A párkapcsolaton belüli egymáshoz tartozás, vagy az utódok számára nyújtandó biztonság mindig fontos elv fog maradni. A felek számára a szabadság, ha lényegesen nagyobb lehet is, mint bármikor ezelőtt, csak addig terjedhet, hogy ezek ne sérüljenek. Fontos az örömelv, de a boldogság még fontosabb.

A testiség terén útmutató lehet a buddhizmus mai felfogása, amely szerint a testünk nem csak azért fontos, mert ez az a jármű, amelyen a fizikai világban közlekedhetünk, hanem azért is, mert hasznos és értékes eszköz, amellyel másoknak biztonságot, anyagi dolgokat és örömöt nyújthatunk – és ebbe az erotika is beletartozik.

 

Lázadók és konformisták

 

A szexuális forradalom voltaképp nem a huszadik század találmánya, hiszen már az ókori Szappho is egy kisebbfajta kommunát hozott létre leszbikus barátnőivel, elszakadva a férfiak irányította világtól. A középkorban az egyház dörgedelmeire fittyet hányva igen szabados élet folyt a fürdőházakban és bordélyokban. Az erotika nagy felvirágzását jelentette a reneszánsz, ahol a testi szerelem meglehetős nyíltsággal folyt, akár a Vatikán erődfalai mögött is, festők, költők ünnepelhették az érzéki örömöket. A barokk és az ellenreformáció korában mindezt mitológiai vagy vallásos köntösbe bújtatva lehetett csak folytatni. Legalábbis a nyilvánosság előtt. A főúri szalonokban viszont a teljes gátlástalanság is hallgatólagosan elfogadott volt. A lázadás a bigott keresztény erkölcs ellen gyakran ötvöződött a társadalmi elégedetlenségekkel a forradalmakban, vagy akár a sátánizmusban is, ahol a nyílt színen, a szekta közönsége előtti szexuális aktus jelentette a szertartás csúcspontját. Nem értették meg, hogy ezzel éppenhogy az egyház felfogását erősítették a szexualitás bűnös voltáról, és nem az érzékiséget szabadították meg a béklyóitól.

A korai polgári társadalomra a kettősség volt a jellemző: A nő otthon a gyerekekkel, a tűzhelynél, míg a látszatra pedáns és erkölcsös életet élő családapa nyugodtan látogathatta a piros lámpás házakat, ha a hitvesi ágy nem elégítette ki. Az asszony számára nem adatott meg ilyen lehetőség.

A XIX. század végén, XX. század elején az avantgard művészvilágában, bár zárt közösségen belül, de sikerült megalkotni és megélni a szexuálisan is felszabadult nő ideáját. Azt, hogy e hölgyek olykor férfiruhát öltöttek, szivaroztak (mint egy évszázaddal előttük George Sand írónő, aki még nevét is férfiasra változtatta), bőségesen éltek az alkohollal és a kokainnal, mint addig a férfiaknak fenntartott élvezetekkel, nem mindig kell komolyan venni. Nem akartak ők férfivá válni, csupán fityiszt akartak mutatni a kor álszent viselkedésének és hamis nőideáljának.

A második világháború után a világ a romeltakarítással és újjáépítéssel volt nagyrészt elfoglalva, az erotika, úgy tűnik, kevéssé foglalkoztatta a közvéleményt, a szocialista világban pedig egyenesen a dekadens nyugat hivatalból üldözendő jelképének számított. Majd húsz év kellett a változáshoz. A világot sokkolta a miniszoknya, mint a kihívó szexualitás szimbóluma, majd nagyanyáink könyékig-térdig zárt fürdőruhái után az egyre kisebb egyrészes, majd kétrészes strandöltözet, amely a vízpartokat otthagyva a színpadok, majd a nagyvilági élet elengedhetetlen dekorációja lett, a feministák bosszúságára. Való igaz, a csinos és lengén öltözött nő – a Playboy-világ „nyuszikája” – mindmáig

egy férfiközpontú világ élvezeti cikke a luxuskocsi, fényűző partik és tengerparti villa mellé. A néhány pántból álló bikini után megjelent a topless is, de a hölgyek aligha öltötték volna magukra ezeket, ha nem jelentették volna a felszabadultság örömét számukra. Sőt, még tüntetéseket is szerveztek, ahol félmeztelen felvonulók a keblek „bebörtönzése” ellen tiltakozva nyilvánosan elégették melltartóikat. A jelbeszéd világos: mivel a női mell a női nemiségnek a mi világunkban még viszonylag szabadon megmutatható, tabumentesebb jelképe, szabaddá tétele a női felszabadultság szimbóluma.

Azóta a szexuális forradalom kivérzett, a hippimozgalom lecsengett. A szabad szerelmet hirdető egykori „virággyerekek” joviális pocakot eresztettek, polgári jólétben élnek, csak egy-egy motoros találkozóra ülnek fel a Herley-Davidsonra, hogy sörrel a kezükben, félpucér cicababákkal fotózkodjanak. Ami akkor botrányos volt, ma még csak feltűnést se kelt.

Mindez azonban mégsem múlt el nyomtalanul. A jelenlegi hatvan év körüli korosztály meghatározó élményei közé tartozik ez a korszak, amely a divattól a zenén át az alapvető eszményekig sok mindent meghatározott és immár a gyerekek és unokák gondolkodását is formálja. A szexus szabadabb kezelése, a függetlenségre, teljesebb örömszerzésre-örömnyújtásra való törekvés beépült a mai világunkba. Ma szinte minden, a szexualitással kapcsolatos kérdést másként tudunk kezelni, mint mondjuk száz éve. Ehhez természetesen hozzájárult huszadik század lélektana is. Jung fedezte fel a nemiség mélyén dolgozó animus és anima, a bennünk élő férfi és női princípium, és a viselkedésünket irányító archetípusok fogalmát. Sajnos még messze vagyunk attól, hogy mindezt tudatosan meg is éljük, de a spirituális életben, személyiségfejlesztő módszerekben egyre többen törekszenek rá. A szexualitás terén történő önmegvalósítás gyakorlatilag új törekvés a nyugati civilizációban, legalábbis úgy, hogy ez ne csak a férfira vonatkozzon. Új jelenség, hogy a nő is megfogalmazhatja a szexualitását és szexuális igényeit – igaz, hogy ezzel még néha heves ellenkezést vált ki.

 

Állandó pörgésben

 

Ám újabb, és egyelőre még nehezen kezelhető jelenségek is feltűnnek, főleg a fiatalok körében. A keresztény és polgári erkölcsiségnek elfojtó tevékenysége mellett pozitív hatása is volt. Például az, hogy a szigorú neveltetés miatt a fiatalok lelkileg-szellemileg felnőttek lettek, mire a szexuális életet elkezdhették. Mára ez a folyamat megfordult: alig tizenéves gyerekek kezdenek intenzív nemi életbe, sokszor csak kíváncsiságból, nem egyszer alkohol és drogok hatása alatt. A „pörgés” bulizás, a partnerek váltogatása sok fiatal állandó életformája lett. A kötelező lazaság és „cool” viselkedés is ezt szolgálja: ne végy semmit, senkit se komolyan! Ezt a tendenciát mutatja az egész szórakoztató ipar. Minden egyre harsányabb, gyorsabb, hangosabb lett. Figyeljük csak meg a stand-up humoristákat: szinte időt se hagynak a mondandójuk megértésre, egy lélegzetvétellel hadarnak, harsognak. A tehetségkutató műsorokban pár évtizede elegendő volt, hogy az előadó felmegy a színpadra és énekel, táncol, versel, csinálja, amit tud. Ma elmaradhatatlan a műsorvezetők locsi-fecsi töltelékszövege, a szembántóan villódzó színes háttérdekoráció pedig mintha éppen a lényegről akarná elterelni a figyelmet. Az akciófilm is unalmas, ha nincs minden percben újabb hulla vagy nem robban valami. Az erő és erőszak kultuszát éljük, bármennyire is szeretnénk ennek az ellenkezőjét látni. Talán erőltetett a hasonlat, de valami ilyen játszódhatott le – a kor lehetőségeinek megfelelően – a hanyatló Rómában, ahol az élvezetekben megcsömörlött gazdagok már csak a vadállatok elé vetett rabszolgák haláltusájában tudtak gyönyörködni. Hamarosan meg is bukott a birodalom.

Sajátos változáson ment át a homoszexualitás és a biológiai nemüket nem vállalók világa is. Pozitívum, hogy ma már lassan senkinek sem kell titkolnia a szexuális identitását (vagy annak hiányát), viszont a nyílt reklámozás sokak számára visszatetsző. A transzvesztiták, transzneműek, metroszexuálisok, testüket bizarr módon megváltoztatók világában a felnőttnek is nehéz eligazodni, hát még a saját identitását kereső fiatalnak! Vajon hol vannak a határok az egészséges és a perverzitás között – már ha léteznek egyáltalán?

Az erotika területén nemrégen még elég izgató volt egy női mell kivillanása, izmos férfitest megjelenése, míg mára a szexipar a legdurvább pornót kénytelen bedobni, hogy vevőket szerezzen. Az érzékszervek állandó túlingerlése első körben ahhoz vezet, hogy mindennek egyre harsányabbnak kell lennie, ezt követően pedig csak a teljes kiégés jöhet.

Vajon hol és mikor fogja egy így felnőtt tizenéves megtalálni az igazi intimitást, a sebtiben lezavart nemi aktuson túl a szerelmet, azt, hogy nem csak testileg, de lelkileg is eggyé válhat a másikkal? A partnerek próbálgatása, gyors cserélgetése persze izgalmas, de ebből nem lehet megtanulni a kötődést, ami nélkül tartós kapcsolatra képtelen az ember. Gyanúnk szerint a szingli életforma divattá tétele is csak a kötődési képtelenséget hivatott leplezni.

 

Pozitív kilátások

 

A korszak sajátja az is, hogy az erotika és a misztika együttesen is helyet követel az életünkben. Ami természetes is, hiszen a szexus, a másik nem megismerhetetlensége mindig is a titkok titkának számított. A nyugati kultúrában is megvolt ez a kapcsolat, ám szerencsétlen módon ez nagyrészt a fekete mágiára vonatkozott. Az okokat ismerjük: mivel az egyház (hivatalosan) szexualitás-ellenes volt csaknem két évezreden át, mindenütt, ahol a kereszténységtől való függetlenséget, vagy annak tagadását akarták hangsúlyozni, egyenesen kötelező volt bevinni a nemiséget. A szexualitásnak helye van a misztikában, ezotériában, de biztosan nem így. A keleti erotikus kultúra tanításainak és gyakorlatának a ma embere számára megfelelő átültetése sokkal jobb megoldás, itt ugyanis minden a nemiség tisztaságának, szentségének, a másik ember és az őszinte érzelmek tiszteletben tartásának jegyében történik.

Ahhoz, hogy a szexualitás szakrálissá váljon, legelőször is meg kell szabadítani az elfojtásoktól, félelmektől, bűntudattól. A gyakorlatban legelőször is meg kell tanulni a szexet természetesen megélni. Azután lehet csak szellemi, isteni szintre felemelni. Ez az európainak azért nehéz, mert ha a gátlásokat és elfojtásokat nem tudja feloldani, valami kandi élvezkedéssé válik, gyönyöre a tiltott gyümölcs savanyú íze: nem felhőtlen, és bűntudattal terhes, nem természetes, és őszintétlen. Ez a fő probléma a Tantra, vagy a szexuális Tao mai nyugati gyakorlásával is: nem lehet a praxissal kezdeni, amíg komplexusoktól szenvedünk. A gátlásoktól való megszabadulást pedig a pikáns élmények reményében remekül meg lehet játszani. Ebbe a csapdába sokan, közöttük kiváló tanítók is beleestek, akik a kelettel való szintézist keresték. Osho, aki a konvenciók meghaladását, a tilalmakon és bűntudaton való túllépést, mint a felszabadulás lehetőségét tanította, minden bölcsessége ellenére sem tudta áthidalni a két kultúra évezredes különbségeit, mai követői pedig bálványt csináltak belőle, aki azt tanította, hogy minél gátlástalanabb nemi életet élünk, annál közelebb vagyunk a megvilágosodáshoz. Ami persze nem igaz.

Az önmagért való tagadás, lázadás lényegileg éppen a meghaladni kívántat erősíti, a gátak feloldásához, vagy új értékek megteremtéséhez viszont kevés. Márpedig most – ebben bízunk – egy új kultúra készülődik, és talán ez lesz a Vízöntő kor kultúrája. Az alap minden valószínűség szerint a természetesség lesz: természetesség az életben, a táplálkozásban, a gyógyításban, a művészetben, a gondolkodásban, a szerelemben, a szexualitásban. A természetesség egyenlő az őszinteséggel és a szabadsággal. A természetes szép, és ami szép, az nem lehet szégyellni való (a maga helyén és idejében), és ha mindez öröm, és nem szenvedés forrása (senki számára sem), nem lehet tilalmas, és ha nem tilalmas, nem kelthet bűntudatot. Ami pedig ilyen, az végső soron a fejlődést, az emelkedést, a transzcendenciát szolgálja.

‹ Vissza

Legfrissebb kiadványaim

Szent László táltosa

A történet Szent László királyról és a táltosságról szól, az előző két könyvből ismert hajdanvolt táltos, Bacsa elbeszélésében - természetesen ehhez illő stílusban. A könyvet a debreceni Unicornis Alapítvány adja ki,...

Részletek »

A vaskorona

Megrendelhető az Unicornis Humánszolgálati Alapítványnál: @; telefon: 70/2580551 A könyv akciós ára: Ft (plusz postaköltség) Hamarosan e-book formában is! Nézd meg, miről szól a könyv: Kövesi Péter: A Vaskorona (tartalmi ismertető) „Egyszer egy ilyen beszélgetés...

Részletek »

Megnézem az összes kiadványt »

Friss hírek

Elkészült új regényem, a „Szent László táltosa”

2015 november 28. szombat - 12:52

Örömmel tájékozatom régi és új olvasóimat, hogy elkészült új regényem, a "Szent László táltosa", amely bizonyára örömöt fog szerezni "A Pilis-összeesküvés" és a "Vaskorona" kedvelőinek, hiszen azok történéseinek korai előzménye....

Elolvasom »

Mi is az igazi „kapcsolatteremtő gyógyítás”?

2015 november 25. szerda - 15:21

A reiki az igazi „kapcsolatteremtő gyógyítás”! Mi emberek, már csak olyanok vagyunk, hogy újra és újra felfedezzük a spanyolviaszt.  Az emberiség évezredek óta tudja, hogy a spirituális, holisztikus gyógyítás lényege az...

Elolvasom »

Megnézem a többi hírt is »

Küldd el barátaidnak email-ben Email küldése
X