-mivelhogy az angolszász ajkúak valahogy így ejtik a február tizennegyedikén aktuális ünnep nevét. A kérdés nagyjából a rendszerváltás óta gyötör, amikor valakik úgy gondolták, hogy a fejlett fogyasztói társadalommal együtt ezt is importálnunk kell. El is árasztották (és az óta is árasztják) a sajtót lelkendező írásokkal és fizetett hirdetésekkel, hogy milyen nagyszerű, immár van a szerelmeseknek is külön ünnepük – no meg a piacot az erre az alkalomra való feliratozott piros szívekkel, amerikai lufikkal, rózsaszín giccsel, mindenféle émelyítő és gusztustalan csicsával. A jelek szerint nem kis üzleti sikerrel.

Hogy mi ebben a fájó? Az őszintétlenség, az érzelmeket üzletté silányító számítás, az idegenlelkűség. Az amerikai “keep smiling”, a kötelező bájvigyor, ami ott a jó megjelenés és az üzleti siker elengedhetetlen kelléke és még véletlenül sem a pozitív érzések jelzése, a “strigulázós” szemlélet, ami úgy látszik, túlélte a KISZ akcióprogramjait: van öregek napja, van környezetvédelem, nők, anyák, közbiztonság és még ki tudja minek a napja, ünnepségekkel, beszédekkel és politikusi nyilatkozatokkal, aztán egy évre le van tudva az egész. Pedig egész évben lehetünk (vagyunk) szerelmesek – miért kellene ehhez külön ünnep, ha minden nap ünnep lehet?

Nem az a baj, hogy ünnepeljük a szerelmet, megajándékozzuk azokat, akiket szeretünk. Valójában az egész farsang, a tél elmúltának örömére tartott vigalmak sora kapcsolatos a szerelemmel, párválasztással. Az ifjabb generációnak fogalma sincs, milyen gazdag és változatos szokásokkal ünnepelték a régiek a farsangot – e sorok írója is bevallhatja, sokukat csak könyvből ismeri. Nyilván lennének közöttük is felelevenítésre méltóak, aktualizálhatóak. Február 14. a magyar kalendáriumban Bálint napja. Több országban e napot tartják a “madarak menyegzőjének”, az angol hajadonok pedig Valentine-nap előestéjén babérlevelet tettek a párnájuk alá, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük, egy másik hagyomány szerint pedig az első másnemű egyén, akit a jeles napon megpillantanak, számíthat a boldog nászra. A magyar hagyományban viszont szent Bálint inkább gyógyító, mindenféle lelki bajok, szédülés és nyavalyatörés (epilepszia) esetén kérték a segítségét, akiket pedig a “frász” tört, böjtöltek e napon. A Bálint név jelentése is erős, egészséges. Párválasztó, kiházasító ünnep, szokás hagyományainkban több is van, farsangtól a szerelem hónapján, májuson át egészen a SzentIván-napi tűzugráson keresztül a Luca-napijóslásokig, nem szorulunk tehát importra.

Ennek ellenére félművelt, de élelmes üzletemberek ismét felfedezték a spanyolviaszt, mint már annyiszor, hogy külföldről hozhassanak be valamit, ami itthon is van, esetleg több, szebb, jobb változatban is. Vagy nagyon is tudatos elidegenítésről, a (főleg amerikai) tőke globalizációs törekvéseiről van szó, ezúttal a szeretet álarca mögött? Arról a szándékról, hogy a nemzeti értékeket, kultúrát, ipart tönkretéve az amerikai tömegkultúra és tömegtermelés piaca legyen az egész bolygó. Sajnos ezt olyan hatékonysággal művelik, hogy a legtöbb nép fiataljai el is hiszik, attól menőek, ha amerikai cuccot hordanak, amerikai filmet néznek, amerikai szemetet esznek. (A hamburgert és egyéb gyorsétkezdei ételpótlékokat ők maguk is “junk food”-nak, szemét-ételnek hívják!)
Ismerjük a médiák és a demagógia hipnotizáló hatalmát. Attól, hogy valamit folyamatosan sulykolnak, még nem lesz igaz, de mindenkivel el lehet hitetni. A szeretettel pedig különösen vissza lehet élni, hiszen az emberszeretetre teremtett lény, és minél kíméletlenebb körülöttünk a világ, annál inkább éhezünk rá – vagy amit e címen adnak el nekünk. Amit a kommunizmus fegyverrel és ideológiával akart elérni, Amerika sokkal kifinomultabban és veszélyesebben teszi. Csak kellő reklám kérdése és máris kezdjük megtanulni, hogy nem mindenszentek, hanem Halloween van (egyre műanyag töklámpást és kísértet-jelmezt lehet eladni), a húshagyó keddet felváltja a Mardi Gras, lesz kis hazánkban Thanksgiving Day (hálaadás napja) – egyedül a Liberations Day elfogadtatása lesz nyűgösebb, de csak a neve miatt, mivel a felszabadulás ünnepét az előző”nagy testvér” sem igazán tudta megszerettetni velünk. Bár lehet, hogy csak a reklámstratégiája volt gyenge.

Kép forrása

‹ Vissza