Kövesi Péter honlapja
Kövesi Péter honlapja

Katasztrófák üzenete

2004 karácsonya van. A szeretet ünnepe. Van, aki otthon pihen, a nagyon gazdagok egzotikus helyeken, mondjuk Sri Lankán, Thaiföldön, míg az ottaniak közül sokan nem ünnepelnek, mert még ha keresztények lennének, akkor sem lenne miből. Ekkor hánykódni kezd a föld a tenger mélyén, szédítő tempóban száguld egy országnyi hullámhegy a part felé és mindent letarol. Elviszi a gazdagok szállodáit, az otthonról hozott technikai csodákkal és többezer dolláros ruhákkal együtt, de nem kíméli a nincstelenek pálmakunyhóit sem. A halál mindig demokratikus: a vízbefúlás mindenkinek ugyanaz a rémület és szenvedés, és egyforma a gyász is, az odaveszettek kétségbeesett keresése és siratása. Mindez Jézus születésének ünnepén. Kapjuk a híreket, a sokkoló képeket, a szülő nélkül maradt mezítlábas gyerekeket és a repülővel épp megjött mezítlábas milliomosokat, akik sopánkodnak, hogy minden bőröndjük odalett, vehetnek új cuccokat. Nem baj, gondoljuk, legalább egy-két napra megtudták, milyen, amikor valakinek a rajta lévő ruha az egész vagyona. A számsor pedig napról-napra nő: hányan lelték halálukat a déltengeri paradicsomban. Már egy nagyvárosnyian vannak. És egyre többen lesznek, mi, élők pedig velük is kevesebben.

Európában viharok tombolnak, a békés Tátrát letarolja egy szélvihar. Észak- és nyugat- Európa városaiban derékmagasságig hömpölyög a víz, családok ezreit kell kitelepíteni – pedig a háború óta nem láttak kilakoltatást. Évről évre, sőt egyre gyakrabban ismétlődő jelenetek. Mindig van valami hasonló. Pár éve földcsuszamlások és sártenger vittek el falvakat. Egyre több a természeti csapás.

Alig telik el hét tömegközlekedési katasztrófák nélkül. Hol vonat siklik ki, hol busz zuhan a mélybe, hol tizenöt, hol százötven áldozattal. Egyre fejlődő technika és biztonsági berendezések mellett. Radioaktív anyagok szabadulnak ki reaktorokból, maró, mérgező anyagok kerülnek a környezetünkbe: cián, titkos harci gázok, maró anyagok, tömény növényvédelmi mérgek. Hol a technika mond csődöt, hol az emberi figyelmetlenség és felelőtlenség az ok.
Nincs ember, akit ne foglalkoztatna mindez, és aki fel ne tenné a kérdést: miért? A legtöbben úgy látják, egyre több a szerencsétlenség. Józan és materialista tudósok, politikusok és kommentátorok megnyugtatnak bennünket: semmi baj, mindig így volt ez, csak a régebbieket már elfelejtettük, meg egyre jobb a hírközlés, most azonnal értesül az egész világ ezekről, akkor pedig lehet, hogy meg sem tudtuk. De egyre kevésbé hisszük el nekik.

A véletlent akár a szigorúan determinisztikus materialista, akár a szimbolikusan gondolkodó ezotéria felől közelítjük, nyugodtan ki is lehetne törölni a szótárunkból, legfeljebb más-és más szinten találjuk meg az események ok- és célszerűségét – vagy meg sem találjuk. Így volt ez akár Csernobilnál húsz éve, akár 2001. szeptember 11-én, akár a 2004 karácsonyi Cunaminál, de a hazánkat is érintő vízözönszerű esőzéseknél és a nyomukban járó árvizeknél. Persze az átlagember elfogadja a véletlent, nemigen gondolkodik el a mélyebb összefüggéseken, de hatalom mindenkori birtokosai– akiken esetleg sok múlna – sem, hiszen így könnyebb és főleg kevesebb felelősséget kell vállalni.

A hívő nem érti, Isten miért engedi meg mindezt, vagy milyen bűnök miatt szab ránk ilyen szenvedést, amiben ártatlanok halnak meg. Az ezoterikus gondolkodás szerint viszont nincs véletlen, nincs ok nélküli büntetés. Csak éppen az összefüggések kevésbé átláthatóak. Ritkán van direkt magyarázat, inkább üzenetek vannak, amelyek kinek-kinek mást jelentenek, és amelyeket mindenkinek magának kellene megfejteni. És vannak kollektív üzenetek, amelyek akár az egész emberiségnek szólnak. Itt is valami ilyennel van dolgunk.

A katasztrófák – függetlenül attól, hogy emberi felelőtlenség-e a direkt okuk, vagy a természeti erők elszabadulása – sohasem véletlenek és mindig jelzés-értékűek. Azt kapjuk vissza, amit mi csinálunk. Egymással és a Földdel.
Mivel a földi élet a négy őselem – tűz, levegő, víz, föld – uralma alatt áll, mindent összefüggésbe lehet hozni velük, az életeseményektől az emberi karaktereken át a betegségekig és gyógymódjaikig. A természeti és egyéb katasztrófákat ilyen módon valamelyik elem kirobbanó túlzásának lehet értelmezni.

A természeti katasztrófák legnagyobb része a vízzel kapcsolatos. A víz szimbolikus szinten az érzelmeket jelképezi. A lágy, hömpölygő folyó, a hullámzó tenger, csobogó patak a harmonikus érzéseket szimbolizálja, a vihar, szél korbácsolta tenger, szökőár, árvíz a féktelen, agresszív indulatokat jelenti. Azaz: amit mi indítunk el érzelmi szinten egymás és a nagyvilág felé, az tér vissza anyagi formában. Kinek ne jutnának eszébe Petőfi sorai, az árvizi tudósításokat hallván? A „Föltámadott a tenger”-ben (1848 előtt vagyunk!) a kavargó víz a felkorbácsolt indulatok jelképévé válik, mint ahogyan a víz az ezotéria elemtanában mindig is az asztrális szint, az érzelmek-indulatok, ösztönök és a tudattalan szimbóluma és analógiája volt. Értelemszerű, hogy a víz eleme esőzéssel, árvízzel, szökőárral támad, ha az érzelmi- vagy ösztönszféra lép ki a normális kereteiből.

A föld az anyagi világot mutatja, azt, hogy bánunk valóságban Földdel. Ma már egyre többen tudjuk, hogy a Földanya valóban él, és érzékeli azt, amit csinálunk vele. És amikor már nagyon elege van abból, hogy a felszínén egy faj mindent elpusztít maga körül, egy kicsit megrázza magát, jelezve, hogy ha akarja, valamennyiünket le tudna rázni, akár a kutya a vizet. A föld-elem földrengéssel, földcsuszamlással jelzi, ha a fizikai létezés szintjén váltunk veszélyessé önmagunkra és a Földre. A Föld jelez és védekezik

A vulkánok a tűz elemét hozzák fel a Föld felszínére. Ez is ez erőről, az agresszióról, a pusztításról szól. A tűz-elem jelenik meg a tűzvészben, erdőtűzben, vulkánkitörésben – de a robbantásos merényletekben is. Agresszív, pusztító indulatok, amelyek csak a rombolásban tudnak levezetődni. Van bizony bőven belőlük. Nem csak akciófilmjeinkben robban minden percben valami, így van ez sokfelé a világon a háborús tűzfészkekben, és tűzfegyverekkel irtjuk egymást kapzsiságból, valós vagy vélt sérelmek megtorlásául. Ez a tűz használatának pusztító módja, holott azért kaptuk, hogy ételt főzzünk, melegítsünk, világítsunk, vagy akár járművet hajtsunk vele.

A szélviharok, tornádók a levegő elemének elszabadulását jelzik. A levegő az intellektus, a gondolkodás is. Ha így jelez a levegő eleme, az megint csak azt jelzi, hogy valahol átléptük a határainkat és nem arra használjuk a tudást, amire kellene. Ha a levegő eleme vadul meg, jönnek a hurrikánok, viharok. Lehet gondolkodni, hol futott a gondolkodásunk valami tévútra és vált az értelmes emberi életet veszélyeztetővé.

A közúti, ipari és hasonló balesetek az emberi felelőtlenséget, az egymás iránti kíméletlenséget, és azt a mentalitást mutatják, amely szerint senki és semmi nem számít, senkire se kell tekintettel lenni a pénzszerzésért folyó hajszában. Vagy éppen a divatos „lazaság”, esetleg a „kis pénz, kis munka” lógós, nemtörődöm hozzáállását.

A tibeti gyógyászat ismeri a halálos betegségek egy olyan fajtáját, amit úgy határoznak meg, hogy az őselemek ellenségessé váltak. Nagyon érdemes lenne elgondolkodni azon, vajon nem erre haladunk-e mi is? Hogy meggyógyulhasson az emberiség, mielőtt a kór halálossá válna.
Az ezoterikus hagyomány szerint a korszakváltásokat mindig katasztrófák sora kíséri. Így lehet most is, a Vízöntő kor küszöbén. Egy nagy szelekció folyik. Nem az a lényege, hogy személy szerint kinek kell továbbélnie, hanem az, hogy az egész emberiség eszméljen fel több évszázados kábulatából. Ártatlanok halnak meg, de itt nem az egyén sorsa a lényeg. A Földanya nem érzeleg.
Mindenki érzi, hogy valami történik az események hátterében, de nem érti, mi. A legtöbben nem jutnak tovább a sopánkodáson és szörnyülködésen. Ám ha megállunk a félelemnél, felelősöket keresünk és technikai szinten szeretnénk elhárítani a következő problémákat, semmire se megyünk. A következő előre vivő lépés a sajnálat, majd az együttérzés és segítőkészség. Talán azért a szegény országokat sújtja sok csapás, hogy az együttérzésben tudjunk növekedni. Ilyenkor lehetőséget kapunk, hogy megmutassuk, van még bennünk emberség és segítőkészség. Ez nagyon jó, de ne higgyük, hogy elegendő. Nem csak másokon kell segíteni, hanem az egész Földön. Ehhez viszont először magunkat kell kigyógyítani lelki bajainkból és szellemi eltévelyedéseinkből.

Ha egy nagy természeti csapáson túl vagyunk, elkezdődik a helyreállítás. De nem csak a megrongált vagy elpusztult anyagi objektumokat kellene megújítani, hanem a lelkeket, a gondolkodásunkat is. Ami történt, nem véletlen, tudomásul kell venni és megpróbálni a legtöbb pozitívumot kihozni a helyzetből. Egy kicsit transzcendensebb, egy kicsit spirituálisabb szemlélettel elejét lehetne venni annak, hogy a katasztrófa négy év múlva megismétlődjön. Mert ha nem tanulunk a leckéből, legközelebb még nehezebbet kapunk!

Magyarország szerencsés helyzetben van, ha egyáltalán lehet az életben szerencséről beszélni. Nincsenek hurrikánok, földrengés-veszélyes törészónák alattunk, vulkánok, kigyulladásra hajlamos őserdők – vannak viszont folyóink. Petőfi óta pedig volt egypár nagy áradás, amit nem túlságosan nehéz az országot eluraló érzelmi-indulati erőkkel összekapcsolni. Negyven éve például emlékezetesen nagy árvíz sújtotta a Tisza-vidéket. Két évvel a szovjetek csehszlovákiai bevonulása után voltunk, csak tíz éve volt ötvenhat, az elégedetlenség csitítására készülődött Kádár „új gazdasági mechanizmus” terve, amit a „nagy testvér” éppen megfojtani igyekezett. Akkor még ismeretlen volt az események ilyetén kapcsolatba hozása.
Noha nem áll szándékunkban e hasábokon politikai cikket írni, nem lenne túl nehéz meglátni ma sem az összefüggéseket az éppen aktuális politikai, közéleti események – pontosabban az általuk kiváltott egymásnak feszülő indulatok – és a természeti csapások, árvizek és viharok között. Sajnos erre még mindig nagyon kevesen képesek, inkább felelősöket keresnek, vagy a véletlenre hivatkoznak. Pedig ideje lenne végre észrevenni, hogy ami velünk történik, az rólunk szól!

Kép forrása

‹ Vissza

Legfrissebb kiadványaim

Szent László táltosa

A történet Szent László királyról és a táltosságról szól, az előző két könyvből ismert hajdanvolt táltos, Bacsa elbeszélésében - természetesen ehhez illő stílusban. A könyvet a debreceni Unicornis Alapítvány adja ki,...

Részletek »

A vaskorona

Megrendelhető az Unicornis Humánszolgálati Alapítványnál: @; telefon: 70/2580551 A könyv akciós ára: Ft (plusz postaköltség) Hamarosan e-book formában is! Nézd meg, miről szól a könyv: Kövesi Péter: A Vaskorona (tartalmi ismertető) „Egyszer egy ilyen beszélgetés...

Részletek »

Megnézem az összes kiadványt »

Friss hírek

Elkészült új regényem, a „Szent László táltosa”

2015 november 28. szombat - 12:52

Örömmel tájékozatom régi és új olvasóimat, hogy elkészült új regényem, a "Szent László táltosa", amely bizonyára örömöt fog szerezni "A Pilis-összeesküvés" és a "Vaskorona" kedvelőinek, hiszen azok történéseinek korai előzménye....

Elolvasom »

Mi is az igazi „kapcsolatteremtő gyógyítás”?

2015 november 25. szerda - 15:21

A reiki az igazi „kapcsolatteremtő gyógyítás”! Mi emberek, már csak olyanok vagyunk, hogy újra és újra felfedezzük a spanyolviaszt.  Az emberiség évezredek óta tudja, hogy a spirituális, holisztikus gyógyítás lényege az...

Elolvasom »

Megnézem a többi hírt is »

Küldd el barátaidnak email-ben Email küldése
X