Ha én gazdag lennék…
Miért nem lesz gazdag Tevje, a „Hegedűs a háztetőn” tejesembere? Mitől gazdagszik meg Jean Valjean a „Nyomorultak”-ban? A kérdésekre azonnal kész a válasz: az egyik csak fantáziált róla, a másik pedig komolyan akarta, küzdött érte. Sőt célja volt vele: hogy másokon segítsen! Ezoterikus körökben azt is hozzáteszik, hogy az egyik el tudta képzelni magát gazdagnak, imaginálta, pozitívan gondolkodott róla, önszuggesztiót használt, míg a másik nem. Igazuk van. De miért nem lesz feltétlen több pénze annak, aki mindezt megtette?
Arról a kérdésről, hogy voltaképp mi is a gazdagság, sokszor és sokat írtunk már. Elfogadott tényként kezelhetjük, hogy nem egy bizonyos összeg a bankszámlán, nem felhalmozott kincsek meghatározható mennyisége, hanem életérzés, amely bizonyos határok között független a birtokolt javak mennyiségéről. Az sem szorul igazolásra, hogy a gazdagság nem csupán materiális szinten értelmezhető fogalom. De maradjunk most a kézzel fogható szinten! Tegyük fel, hogy nem vagyunk butábbak, szerényebb képességűek, mint azok, akiknek sikerült, mit tehetünk a cél érdekében?
Elvi kérdések
A Föld javai egy adott mennyiséget képeznek. Nyilván józan ésszel nem törekszünk arra, hogy minden a mienk legyen, de miért ne lenne valamivel (sőt akár sokkal) több, mint most van? Mindig voltak szegényebbek és gazdagabbak, úgy látszik ez a dolgok rendje. Az kommunizmusra, a javak egyenlő eloszlására sohasem volt még példa. Az, hogy az ősközösség ilyen lett volna, puszta feltételezés, egyikünk sem volt ott. Nehéz egy olyan világot elképzelni, ahol nincs „enyém” és „tied”, csak „mienk”. Lélektanilag, ahol az individuum megjelenik, ott a kollektív szemlélet, ha különböző mértékben, de visszahúzódik. Ehhez legközelebb a törzsi társadalmak állnak, ahol szinte csak a személyes szükségleti tárgyak vannak magántulajdonban, minden más közös. Mi, mai nyugati emberek viszont eleve individuumnak vagyunk nevelve, egyéni voltunkra büszkék vagyunk. Ezt, és a javak egyenlőtlen eloszlását ténynek elfogadva, miért ne lehetnénk mi is azok között, akik nem szűkölködnek? Mi ennek az akadálya?
A kérdés fölöttébb kényes, és erkölcsi érzékünkön múlik, hogy ne kapzsiságunk, egoizmusunk igazolására használjuk.
NLP kérdések
Az NLP (neurolingvisztikus programozás), a kognitív terápiák, az úgynevezett „metanyelv” vizsgálatával képesek belső korlátainkat megtalálni. Amikor azt mondjuk például, hogy „nem értek a pénzhez”, „nincs üzleti érzékem”, „kifolyik a pénz a kezem közül”, „nem tudok takarékoskodni”, ezzel tényként állítunk be (és ezzel rögzítünk) olyasmit, amire lehet hogy utal néhány előző tapasztalatunk, de ezek az állítások inkább arról szólnak, hogy valamiért elutasítjuk az egész kérdést, nem arról van szó, hogy nem tudunk, hanem, hogy nem akarunk.
Amikor erkölcs szentenciákat fogalmazunk meg mondjuk a pénz káros voltáról, a gazdagok ilyen-olyan mivoltáról, saját elutasításunkat fejezzük ki, ténynek beállítva, mintegy mások mögé bújva.
Ha egy fennálló állapotot meg kívánunk változtatni, több szempontot kell megvizsgálnunk. Először is megnézzük, mik a jelenlegi állapot (szegénység, szűkölködés, pénztelenség) hátrányai – és előnyei! Igen! A hátrányokat hosszan tudjuk sorolni, de a legrosszabb helyzetnek is vannak úgynevezett „másodlagos előnyei”. Például az, hogy nem kell bajlódni bankszámlákkal, kamatokkal, könyveléssel, adóhivatallal, félni veszteségtől, betörőtől, erkölcsi aggályok – és így tovább.
A másik oldalon megnézzük, mik lennének a kívánt helyzet előnyei (ez könnyen megy) – és mik a hátrányai. A pozitív és negatív oldalak mérlege egyértelműen mutatja azokat a félelmeinket, vélekedéseinket, amelyek akadályozzák a változást.
A belső ellenzék
Voltaképpen, ha magunkba nézünk, nem nehéz megtalálni, hogyan és mivel szabotáljuk céljaink elérését. Amikor megfogalmazunk egy elérendő célt, pozitív megerősítést, tudatosan, vagy tudatunk alatt megszólal(hat) egy másik hang, amely az erre való képtelenségünket, alkalmatlanságunkat, erkölcsi ellenvetéseket stb. fogalmaz meg. Ez a freudi „felettes én”, a belénk kódolt vélemény önmagunkról, a világról, a Jóról és a Rosszról. Fel kell ismernünk ezt a belső beszédet, „titkos záradékot”, hogy semlegesíteni tudjuk pozitív megfelelőkkel. Ehhez bizony sokszor terapeutára, külső segítségre van szükség, hiszen a „belső csendőr” minden próbálkozást elnyomhat.
A szegénységi fogadalom
A keresztény világ egyik tehertétele a pénzzel, anyagi dolgokkal szembeni ambivalens (és őszintétlen) magatartás. „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bekerülni a mennyországba…” A szerzetesek szegénységi fogadalmat tettek, megkönnyítendő az üdvözülést. (Megteszik ezt a keletiek is, de nem azért, mert a pénzt bűnösnek tartják, hanem, hogy ne ragaszkodjanak a materiális világhoz – nem elhanyagolható különbség.) Az úgynevezett „spirituális” emberek gyakran eleve elutasítják az anyagi világot, megvetve (meglehet, közben titkon irigyelve) azokat, akiknek náluk jobban meg. Tipikus álszent magatartás, amely garantálja azt, hogy ne is változzon – amit az illető saját elvei igazolásaként, erkölcsi felmagasztosulásként él meg. E szemléletnek valójában semmiféle magasabb szellemiséghez nincs köze.
Ma – a szerzeteseket kivéve – nemigen teszünk ilyen fogadalmakat, legalábbis tudatosan. Mégis lehet, hogy van ilyen „belső fogadalmunk”. Ha az van a tudattalanban, hogy a pénz rossz, erkölcstelen, a gazdagok rosszak, énünknek az a része, amely JÓ szeretne lenni (értsd: megfelelni), bizony szegénységi fogadalommal él – vagy ha mégis vagyonos lesz mondjuk egy örökség révén, lelkiismeretfurdalással. Ilyenkor a tudattalan „elintézheti”, hogy elveszítse, amit megszerzett.
Minden fogadalom alól van feloldozás. Hasznos, és működőképes aktus, ha egy bensőséges kis szertartással, a saját hitünk szerint kreált rituáléval feloldozást kérünk, vagy lemondunk a szegénységről. Ez nem jelenti azt, hogy gazdagok is leszünk, de mindenképp segít, hogy elinduljon egy belső változás.
Összegzésként: nem állítjuk, hogy feltétlen igazak a New Age szólamai: „mindenre képes vagy”, „mindent elérhetsz”, „minden benned van”, elég a pozitív gondolkodás, „programozás”. De nem vagyunk kiszolgáltatva sem a jelenlegi helyzetnek, valamilyen változtatásra mindig van lehetőség. Három dolog kell hozzá: motiváció (komoly, pozitív, eltökélt és szándék), kitartás és módszer. Mindhárom fejleszthető, tanulható. A tejesember, ha nem csak ábrándozik, talál módszeretek és segítő terapeutákat – feltéve, hogy a dalban említetteken túl, pozitívabb céljai is vannak, mint különbbé válni másoknál.
Megjelent cikkek, tanulmányok
Kedves Olvasóim! Régebbi írásaim egy részét hamarosan már csak elektronikus, formában,az "Utazások Ezotériában" című tanulmánykötetben fogjátok megtalálni. A honlapon pedig továbbra is folyamatosan fognak megjelent cikkeim napvilágot látni. (Írásaim felhasználásához a szerzői jogokra vonatkozó törvények értelmében személyes hozzájárulásom szükséges, amit mindig meg szoktam adni. Némi elégtételt jelentett ugyan, amikor valaki úgy terjesztette - bár a saját neve alatt - az általam írott egyik tanfolyami jegyzetet, hogy ez az egyetlen használható anyag a témában, de nem örülnék, ha ez túl gyakran ismétlődne.)